A jegykezelők már mosolyogva fogadtak minket, nem tudom, mit gondolhatnak rólunk.
Most a 2. sor közepe felé ültünk. Jó volt, de lehet, hogy jobb volt oldalról nézni; mert néha az előttem ülő fej bezavart 1-2 jelenetnél.
Az előadás a délutánihoz képest nekem fényévekkel magasabban járt. Lehet a séta miatt, vagy mert középről láttam.
Minden szereplő top-on volt. Mondom, biztos velem volt a baj délután, de ezt sokkal jobbnak éreztem, ha egyáltalán lehet ilyeneket leírni, a délutáni is jó volt!!!. Pedig nem volt semmi különös, extra ma este, de mégis...
Eszter sokkal komolyabb és érzékibb Márta, mint Enikő. Ma este tetszett a legjobban idén a szereplése, játéka. Mire belejöttek a színészek már vége is. :-(

Vágó Józsefnét figyeltem ma többször és az asztalnál ülőket, hogy milyen arckifejezésük van, cukik. „Őszinték”. Látszik, hogy ismerik Vágónét, nem lepődtek meg a vesén, stb… Mégis fontos szereplő, támogatja, szereti Attilát és megvédi a férjével szemben (még az első időben).

Nagy figyelmet fordítottam Márta-Attilka levelezésére. Milyen szépen és szépeket írtak egymásnak. Eszembe is jutott, mikor 1-2 éve olvastam a Vágó Márta könyvét, úgy meghatott, hogy milyen választékosan, szépen, tisztelet tudóan, de mégis kedvesen, szeretettel írtak egymásnak. 100 év se telt el és mennyire nem használunk már ilyen szavakat, kifejezéseket. Ebben a rohanó, okostelefonos sms-ezős világban. Biztos nem nagyon kapnak / írnak ilyesmi; papírra íródott, gyöngybetűkkel megformált leveleket a mai fiatalok. Kár... Néha 1-2 órára elmennék abba a korba, hogy valójában milyen élet lehetett abban az időben.

Olyan hamar vége lett az első felvonásnak!!!!

Kezdetét vette a 2. felvonás. Mellettem egy másik kolléganő volt a gyerekeivel. Annyira irigyeltem őket. Irigyeltem, mert azon gondolkodtam, hogy, milyen lehet elsőre megnézni? Mit érezhetnek? Mit szűrnek le? Mit gondolnak? Hogy tetszhet nekik? Mi a benyomásuk?  Átfutott az agyamon, hogy anno nekem milyen érzéseim lehettek elsőre, de csak annyit tudtam felidézni, hogy „vizes volt a kezem” és sírtam a 2. Mamán.
Meg az, mikor egyszer fentről lejöttem, mert elviselhetetlenek voltak a mögöttem ülők, és idegesen leosontam a 2. sorba az üres helyre…

Olyan Thomas Mann üdvözlését hallhattunk és láthattunk, hogy megkönnyeztem kicsit. (Talán az évek alatt összesen látottak, hallottak közül a második legjobbat.) Annyira jó lett ez a felvonás!!

Tényleg abban az időben 1-2 találkozás után már szóba kerülhetett a házasság gondolata? nem csak Attilára gondolok, hanem Gyulára is… Milyen más lett a világ.
Végigszipogtam a Tudod, hogy nincs bocsánat-os részt; és még 1-2 könnycseppet is ejtetem a Talán eltűnök hírtelen című versnél is.

Eszembe jutott, hogy mikor először néztem és mikor Attila a vonathoz sétál, akkor azt hittem, hogy azzal vége is. És mennyire meglepődtem Talán eltűnök hírtelen részen és örültem, hogy nincs még vége és fokozni lehetett a feszültséget, izgalmat. Vajon az első nézők is azt hitték, hogy vége ott?

Annyira jó volt ez az este!! A vastaps most sem maradt el, de az állótaps elmaradt. Vártam, hogy valaki feláll-e, de nem. Egyedül nem akartam. Hiányoznak a „régi színházi pajtik”, akikkel mindig fel lehettet állni és ha 3-4 ember elkezdi, akkor jobban lehet húzni a tömeget, mintha csak 1-2 ember próbálkozik.

Tudom, érezni kell a „felállás szellemét”. Hiába érzem magamban, ha másban nem…

Azon is töprengtem, hogy vajon a színészek látnak-e minket onnan az első néhány sorban? Mit gondolhatnak rólunk? Hogy de jó fejek vagyunk, hogy itt vagyunk, vagy, hogy ezek őrültek, mentsenek meg tőlük? :-)
Annyira sajnálom, hogy már csak 1 nap és 2 előadás van csak vissza.

Hazafele azt beszéltük, hogy ma is nagyon elfáradtunk, pedig csak néztükMegbeszéltük, hogy a 3 Anna az „simán lement”, most meg már 2x is kikészültünk Attilkán. Tavaly meg csak az utolsó napra lettem zombi…
Furi. Igen, az Anna nem volt a legjobb, Attilka meg szuper, mert az eredeti verziót láthatjuk, az meg közelebb áll a szívünkhöz.

Szeretjük!!!

már most hiányzik!!