15-én elérkezett a már kb. fél éve várt HÉTVÉGE és a NYOMORULTAK bemutatója. Azon szerencsések közé tartoztunk, akiknek mindhárom napra (nagy nehézségek árán), sikerült jegyet szerezni. Ebből pénteken az első sorba.
Az igazat megvallva, mikor a szereposztás tavaly kiderült, nagyon csalódott voltam. Azt, hogy kiket láttam volna szívesen, lettek volna ötleteim, de engem nem kérdeztek…  :-)
Talán több a nem színész végzettségű szereplő, mint a diplomás…. Vajon tényleg ez kell?

Előző héten „érzelemmenetesen papírra vetettem (magamnak)”, hogy kitől mire számítok, kitől mit várok, stb. Végül többé-kevésbé be is jött az, amit előzetesen gondoltam.

A színházba érkezve nem az a szokásos társaságot láttuk, akiket szoktunk. Viszont annál több hírességet fedezhettünk fel a nézőtéren. Ebből adódóan a nézőtéri hangulat is más volt, mint szokott. Igaz, eddig Madáchos „bemutatóra” még nem jutottam el, ezért ennek nagyon örültem. Na, nem vagyok csókos, csak ősszel úgy volt, hogy lesz Nyomorultak koncert, amire neten vettünk a jegyet; mivel az elmaradt, be lehetett cserélni a bemutatóra.
A nyári szegedi előadás után, ami nagyon tetszett, (lehet túl) nagy elvárásokkal érkeztem ma este a színházba, de azt hiszem csalódottan távoztam.

A történetet nem kell bemutatnom, nem is akarom. Nagy fejtegetésekbe sem akarok belemenni, mert még biztos sokan nem látták…

A díszlet gyönyörű volt, látványos, de nekem néha túl sok. Nem azért, mert zsúfolt volt, hanem mert elvonta a tekintetet, figyelmet. (A Muzsika hangja díszlete sokkal egyszerűbb, de lehet mégis jobban tetszett, mert nem volt túldimenzionálva.) Nem moziba jöttem, színházba :-) Sajnos az első felvonásban lehetett hallani, ahogy fúrják a díszletet (engem zavart), ezért nekem fogászati hangulatom lett és elkezdtem a szereplők fogait nézni… Ilyet még sose csináltam (jó-jó, most hétfőnként fogászati programom van), nemhogy egy bemutatón!!!

Egyébként is, néha unatkoztam és hosszúnak éreztem az első felvonást.
Valami hiányzott. Nem azt mondom, hogy darabos volt, ment a maga útján, de nehéz volt. Most nekem nem lelkileg, hanem azért, mert sok helyre kellett figyelni, stb.

Sajnos Milu (Jean Valjean) hangilag nem nyűgözött le, többet vártam tőle. Úgy éreztem, hogy nem mindig jött ki a hang, de volt, aki megcáfolt ebben, így biztos bennem van a hiba.
Debreczeny Csaba (Javert) nyáron már lenyűgözött ebben a szerepben, most is rendben volt. Prózai színészként ilyen hang :-)
Fejszés Attilát (Enjolras) a Dögkeselyűben már láttam, ma este sem okozott csalódást.
Simon Bogi (Eponine) ma este is aranyos volt, a női szereplők közül egyedül csak ő hozott lázba.
Sajnos Baranyai Annamari (Fantine) sosem tartozott a kedvenceim közé, ma sem került közelebb hozzám. Sajnos semmi lágyságot és finomságot nem érzek a hangjában, ehhez a szerephez viszont kellene szerintem. Különleges és egyedi hangszíne van, de nem ide….
Foki Veronikát (Cosette) láthattuk ma este. Jaj!  Az a ruha és az a paróka önmagában is olyan muris.. és mikor elkezdett énekelni, érdekes összkép jött össze bennem és elkezdtem kuncogni… viccesnek találtam az egészet. És akkor bevillant, hogy hol a Mahó Andi. Neki jól állt volna ez az „elegáns” öltözék és a hangja is meg van hozzá.
Csengeri Attila jó volt Pópának, de nem tudták öregnek megcsinálni, neki is tudtam volna más szerepet adni.
A gyerekek (kis Eponine, kis Cosette, Gavroche) aranyosak voltak és jók. Külön öröm volt, végre láthattam Pál Danit is. Sokat fejlődött a hangja, otthonosan mozgott, Szemel láthatóan élvezte, amit csinál.

Azt est kellemes meglepetése Weil Robi (Thénardier) és Borbély Ricsi (Marius).
Robihoz már rengetegszer volt szerencsém, ma megint egy új arcát láthattuk. Remekül szórakoztam rajta és kis feleségén (Sáfár Mónin) is. Ricsit eddig csak a TV-ben láttam, de nagy hatást nem tett rám. Viszont ma este levett a lábamról. Kellemes hang, szimpatikus arc. És piszokul fiatal! Ez volt az első, ami először eszembe jutott, mikor megjelent a színpadon.

Öröm volt felismerni a sok ismert arcot a táncos fiúk közül. Sajnos (vagy nem sajnos) a lányokkal gondban vagyok, ott csak Juditot és Timit fedeztem fel. A többieket nem ismertem meg, pedig...
A tánckar, a kórus csodás volt, mint mindig. A koreográfia is tetszett. A smink pedig egyszerűen lenyűgözött. A várva várt sírás azonban elmaradt…

Az előadás végén az Igazgató Úr kijött, kihívta a szokásos „embereket”, akik persze megint nem lettek bemutatva, így megint csak sejtésünk lehet arról, hogy ki-kicsoda…

A színészi játékokat nem nagyon akartam most figyelni (Csabát igen!), mert a következő 2 napban az emeleten leszek, és azt úgysem fogom látni…
Összességében Borbély Ricsi és a Weil Robi miatt érdemes volt elmenni…