Április 29-én az Újszínházban jártunk, a Vörös bestián. Az igazat megvallva azért került erre a választás, mert amit igazából megnéztem volna az nem volt akkor, mikor ráértünk volna, ezt meg úgysem láttuk még. Meg igazából eddig még nem nagyon csalódtam az Újszínházban.
Teltház volt. Ma este anyummal mentem. Meglepődött az új székeken, a kevés helynek az első sorban. Nem is tudtam, hogy ebben az évadban még nem járt itt.
Aranyos díszlet fogadott bennünket. Még nagy csivitelések folytak a nézőtéren, a villanyok égtek, de a színpadon megjelent egy „hölgy” és a 30-as évekre jellemző dalocskákba kezdett. Gyorsan eltettem a telefonomat és akkor láttam, hogy még csak 19 óra.
A két dalocska után függöny le és néhány perc szünet. Végül a darab a szokásos időben (19:07) kezdetét vette.
Jó színészeket láthattunk és hallhattunk, de ez mégsem az én előadásom volt.
Kautzky Armand szmoking felsőben és kínai gatyába állt a színpad közepén. Néhányan nagy hahotába kezdtek, nekem meg inkább kirohanhatnékom lett volna. Egyből a kollégám jutott eszembe, akivel mindig megbeszéljük, hogy vannak azok a „bugyuta” darabok, ahol néhányan fogják a hasukat a nevetéstől és mi meg inkább hazaszaladnánk.
Hát többször éreztem ezt ma. Igazából büszke vagyok anyukámra, hogy nem ment haza szünetben…
Nekem ez az előadás kicsit méltatlan volt ehhez a színházhoz. Ettől függetlenül a színészi alakítások tetszettek, próbálták kihozni a legjobbat belőle. Egyedül Kautzky Armand okozott csalódást. Nem állt jól neki ez a szerep. Azaz olyan volt, mint mindig, minden szerepben. olan egysíkú. Pedig egyébként nagyon kedvelem, szeretem a hangját, stb. Ma este nem éreztem rajta, hogy élvezné az előadást. Valami hiányzott belőle. Ezt a szerepet a Nagy Sanyinak, Szente Vajknak, Sánta Lacinak jobban el tudnám képzelni. Ő olyan merev volt.
A többiek rendben voltak, de ez a mű nem egy Funtineli, Béres, Áldozat szintű előadás. Persze, kellenek a vidám előadások is, de…
A neten böngészve megtudtam, hogy miért is került bemutatásra ez a mű.
Vaszary János (1899-1963) író, rendező, színész és színigazgató. A vörös bestiát 1934-ben írta. A szerző az Andrássy Úti Színház rendezője, főrendezője is volt, később tulajdonos-igazgató is. Az Újszínház épületében működött az Andrássy úti Színház is, így halálának 50. évfordulója emlékére került bemutatásra ez a mű.

A 30-as évek Velencéjében járunk. Egy szállodában.  Egy fiatal bankár Félix (Kautzky Armand) egy nagy befektetését akar megkötni egy Londoni befektetővel (Nagy Zoltán). Félix mindeközben az esküvőjére készül. A menyasszonya Hedvig (Farkasházy Réka). Édesapja (Incze József) szintén üzletember, így a házasság mindannyiuknak jó lenne. A szállodában készül megkötni az üzletet Félix, de már előző nap megérkeznek a szállodába. Épp a közös vacsorára készül a menyasszonnyal és annak szüleivel.
Félix épp az elveszett nadrágjait keresi, mikor bekopogtat hozzája a régi osztálytársa, Basil (Jánosi Dávid). Basil gazdag és horgászattal tölti napjai nagy rérét.  Megérkezik a menyasszony, az após és az anyós (Kökényessy Ági).
A szobába betoppan egy amerikai házaspár (Gregor Bernadett és Szakács Tibor) akik a 69-es szobaszámot 96-nak gondolták, így az este alatt többször megjelennek a szobába.
Aztán egyszer csak megjelenik az ismeretlen hölgy Evelyne (Pikai Gerda) és fel-feklbukkan a húga, Molly (Koncz Andra) is.
A leendő menyasszony és családja nem érti, hogy mit keres ott az idegen hölgy. Félix sem érti az egészet és ebből már jól nem jön és nem jöhet ki. 
Persze hiába hívja az igazgatót (Vass György) és a recepciós fiút (Varga Ádám) ők sem hisznek neki. Nem hihetnek, hiszen a mellettük lévő szobában egy idős hölgy és egy apáca nyaral.
Az apósnak először tetszik a dolog, hogy Félix csajozik, próbálja megvédeni, de arra bíztatja, hogy házasság előtt nem, csak utána….  A névjegykártyáját mindenesetre odaadja a vörös hajú nőnek. A családi békesség miatt ő is hátat fordít Félixnek.

Persze én sem értettem sokat a műből az első felvonás alatt; nem értettem a poénokat. Néha azért elmosolyodtam, de ennyi.

A második felvonás hasonlóképen folytatódott. A bárpultnál. Az egyik asztalnál a tolókocsis idős hölgy és az apáca ült. A Másik asztalnál Félix. Később jön Bazil, majd a londoni üzletember.
Basilnak gyanús lesz az apáca, emlékezteti egy fiatal lányra, aki miatt este nekiütközött a falnak.
A két hölgynek sikerül ellopni Félix tervrajzát. Evelyne a londoni üzletembernek Félix feleségének mutatkozik be… Az üzletet végül nem kötötték meg. Közben kiderül, hogy Hedvig megismerkedett egy gondolás fiúval, férjhez megy hozzá. Az amerikai házaspár még több szobát is kapott (a következőben hullák voltak, szb.), végül is jól érezték magukat az Európai kiruccanáson..

Kiderül a turpisság. Evelyne gazdag volt, de a részvényei nem érnek semmit, mert felvásárolták azokat. Félixhez vezettek a szálak, ezért akarta tönkretenni az életét. Kiderült, hogy Basil vásárolta meg és a részvényeket, mégis sokat érnek. De addigra már Molly és Basil / Evelyne és Félix is egymásba szerettek.
Hedvig összeismerkedik egy Gondolás fiatalemberrel, akik szintén házasságot kötnek.
Majd a darab utolsó perceiben a „jövőbe – azaz – a mai jelenbe” érkezünk, ugyanis elmondták, hogy kinek hogy alakult az élete.

Örültem, hogy Farkasházy Rékát láthattam nagyobb szerepben, aranyos volt és még jól is énekelt (Ő volt az elején az énekesnő és a 2. felvonásban is).
Kökényessy Ági abban a néhány perces jeleneteiben is nagyon alkotott. Nem kellett megszólalnia, de a szemeivel, mozdulataival is jól játszott érezhettük a gondolatait. Gregor Bernadett és Szakács Tibor pároson tudtam csak nevetni; az általuk hallott poénokon tudtam leginkább mosolyogni. Jól játszottak, azt láttam rajtuk, hogy élvezik a szerepüket, a darabot. Ezt éreztem Andreán, Dávidon és Ádámon is. Vass György is hozta a tőle megszokottat, megmosolyogtató volt ma este is. Gerda is jó volt.  Armand volt nekem a gyenge pont.  
Jó volt, hogy az Újszínházasoknak egy másik – vidámabb – oldalukat is megismerhettem, csak a darab volt egy kicsit bugyuta. 50 éve biztos jobb lett volna… Nekem ez a Madáchos Kézről-kézre és társaira emlékeztet. Ez nem a színészek hibája, hanem az, hogy nem tudok az ilyesfajta múlttal szembenézni, kedvelni.
Ez is kipipálva. Maradok a „drámánál”.
A díszlet tetszett. Egyszerű volt, de mégis gusztusos.
Volt számomra még egy érdekes dolog.  A súgó. Aki olyan hangosan súgott, hogy mi, akik a másik oldalon ültünk szinte hallottunk minden szót. Az első 20 percben azt hittem, hogy körülöttünk duruzsolnak, de nem... Vajon ki nem tudta a szöveget?
A közönség normálisan, kulturáltan viselkedett.