Újra ellent mondtam az elveimnek, de úgy éreztem, hogy jó volna elmenni a Cigánykerék c. musical utolsó előadására. (Azért van sértődés bennem, mert tavasszal a 18:23-as érkezésem ellenére nem válthattam ki a jegyeimet, mert csak aznapi jegyet adhatnak ki. és még folytathatnám a történet végét).
A Cigánykerék c. musicalt már láttam, pont a bemutató estéjén. Magával ragadt és mindenképpen meg akartam volna nézni még egyszer. Mikor kiderült, hogy leveszik ezt a darabot, akkor beadtam a „derekamat”. Még kulissza járásra is lehetett jelentkezni, így abból sem akartam kimaradni :-)

1/2 18-kor kezdődött a kulisszajárás. Most kapott mindenki egy karszalagot, melyet egész este viseltünk, hiszen előadás után alkalmunk lehetett találkozni a színészekkel.
A kulisszajárás a színpadon kezdődött. Megnézhettük a díszletet, hallattunk az Igazgatótól néhány gondolatot, a színházról, stb. Majd hátramentünk, a fodrász szobához érkeztünk, onnan tovább sétáltunk a stúdió színpadra. Onnan visszaérkeztünk az előtérbe, majd visszamentünk a színházterembe. A 10. sor körül helyet foglaltunk és részesei lehettünk a hangbeállásnak. (Jakus Szilvia, Ömböli Pál, Fila Balázs, Zöld Csaba, Lippai László, Blazsovszky Ákos) Ezt követően az emeleten a kiállító terembe (itt még sose voltam. Szép terem, kisebb fényképeket elehetett látni a falon és két csodaszép ruhát is.) néhány kérdésből álló tesztet kellett kitölteni, ami a darabbal volt összefüggésben.  Ajándékba egy dedikált szórólapot kaptunk.

Ennek kb. ½ 19 körül lett vége. Gyorsan elszaladtam a Metro megállóhoz valami péksütit venni, mert nagyon éhes voltam. (dejó, hogy olyan közel van). Megtudtuk, hogy a színház előtti park talán felújításra kerül.

Első sor széle.  Anyum székén egy hatalmas rágógumi!!! 

Az előadást Szakcsi Lakatos Béla - Csemer Géza- Böhm Géza alkotta. A 70-es években járunk a VIII. kerületben. Bűnözés, szerelem, útkeresés, jó útra térés, elfogadás, stb. Vajon sikerül-e a kitörés, vagy marad a nyomor és a valóság? Ha igen, akkor boldog lesz az ember? (A történetről bővebben már itt írtam, így most erre nem térek ki most.

Magával ragadó volt, mint a bemutató napján, de mégis teljesen más hangulatban telt az előadás. Akkor olyan drámai, sokkoló hangulat volt a nézőtéren (vagy legalábbis úgy emlékszem), most vidámabb, sok nevetéssel telt a musical. Mindenkit felszabadultabbnak éreztem. Valahogy most nem azt éreztem, mint elsőnek. Akkor jobban ütött. Persze lehet, azért, mert tudtam, mi lesz, nem kellett izgulni. Ennek ellenére sok jelenetet elfelejtettem.
Viszont így, hogy dupláztam már jobban tudtam a mondatokat értelmezni, tovbb gondolni a szavakat, mondatokat.
Jobban tudtam figyelni a párbeszédet, elgondolkodtam, mit miért mondhattak, stb.
Továbbra is tartalmas, igényes előadásnak gondolom és sajnálom, hogy nem volt nagy kereslet erre a darabra. A mondatokat hallgatva nem csak a „magyar-cigány” kapcsolata lehet rávilágítani, hanem más emberi kapcsolatra is. Őszintén kíváncsi lennék, hogy miért nem érdekli az embereket? Félünk a valóságtól? Félünk szembenézni a körülöttünk lévő dolgokkal?
Tanulságos műnek gondolom, mert a két főszereplő (Kanta – Zöld Csaba és Zakariás- Nagy Dániel Viktor) megpróbált kitörni és nem akart bűnözőként élni… Miréna Lock (Náray Eriaka) kijutott gyermekként külföldre és …

A színészek újra nagyot és maradandót alkottak.
Náray Erika (Miréna Lock) hangját nagyon csípem. Ma sem volt másként.
Nagy Dániel Viktor (Zakariás) szemében most nem láttam azt a tüzet, ami a bemutatón megfogott benne.
Zöld Csaba (Kanta) jó volt, mint mindig.
A mai napon Krassy Reni alakította Juditot (Zakariás szerelmét). Teljesen más volt, mint Dóri a bemutatókor. Azt hiszem, Dóri alakítása közelebb áll(t) hozzám.
Fila Balázs (Lönci) aranyos volt. A bemutatón is az ő dalán könnyeztem, ma sem volt másképp.

Nagyon sajnálom, hogy ez volt az utolsó előadás, pedig szívesen megnéztem volna még, hogy újabb gondolatokat fedezzek fel.
Előadás után tombola sorsolás volt. A darabban szereplő „Józsefvárosi Madonna” kép reprodukciója került kisorsolásra.
 
Előadás után az előtérbe egy kb. fél órás beszélgetésen lehetett részt venni. A beszélgetés kicsit nehezen indult, de a kérdések és gondolatok követték egymást így tanulságos és érdekes fél órában volt részünk.
A karszalagosok a színész büféhez mehettek, kis pezsgőzés várta a résztvevőket. Nem sokáig maradtunk. De már itt is voltunk :-) 

Úgy rémlik, hogy olyan még nem volt, hogy egy bizonyos darabnak az első és az utolsó előadását láthattam!