06. 16-án kezdetét vette az évek óta (ebben a formában 2013-óta) megrendezésre kerülő Színházi Szemle. Idén 4 vidéki és két határon túli társulat kapott lehetőséget bemutatni 1-1 előadást.

Kezdésnek a kaposvári Csiky Gergely Színház Jézus Krisztus Szupersztár c. rockopera című előadását láthatta a közönség. Év közben már hallottam a Bozsik Yvette rendezte darabról. Szerintem Yvette rendezése(i) vagy bejön valakinek, vagy nem. A képeket előzetesen már láttam, hát megdöbbentem. De összességében inkább jó kritikákat lehetett hallani az eladásról, mint rosszat. Őszintén megmondva, az első darab, amit láttam tőle (Johanna a máglyán) nem tetszett, viszont az Éden földön nagyon elnyerte a tetszésemet. Arról nem beszélve, hogy a Kaposvári előadáson nem csak helyiek, hanem a fővárosban is előforduló színészek is helyet kaptak, mégpedig főszerepben (Tompos Kátya, György-Rózsa Sándor, Bakos-Kiss Gábor). Így nem volt kérdés, hogy ott a helyünk. Végül is tök jó dolog ez a nyári színházasdi, hiszen sok olyan vidéki előadást hoznak a fővárosba, amiket érdemes lehet(ett volna) megnézni évad közben. Végül is tavaly is házhoz hoztak egy JKSZ-t, idén is. 
Kellemes nyári meleg, első sor, teltház. Előadás előtt napokkal már nem lehetet jegyet kapni erre az előadásra. 
Időben elkezdődött a rockopera. Egy teljesen modern előadás szem és fültanú lehettünk. Akik nem néztek utána a rendezésnek, azok meglepődhettek a látottakon (szerintem elég sokan lehettek). De igazából, miért is jártak volna utána azok, akik nem nagy színházba járók és csak a darab múltja miatt érkeztek… 
Idén is egy teljesen más felfogású, hangszerelésű musicalt láthattunk. Nekem gyorsabbnak, ütemesebbnek hatott. – Többek szerint ezért a szöveget nehéz volt érteni és a színészek is csak „kapkodták a  levegőt” –  . erre már így nem emlékszem, nekem ritmusosnak tűnt és táncolni nagyon jól tudtak rá a színészek. 
Az első felvonás egy romkocsmában játszódik. Sakk, tánc, pia, kábítószer, ismerkedés. Jézust (György-Rózsa Sándor) is bele akarják vinni a rosszba, de ő nem foglalkozik a többiekkel. Mária Magdolnával (Tompos Kátya) van elfoglalva. Félre is húzódzkodnak és egy plédre telepednek, beszélgetnek. 
Júdás (Bakos-Kiss Gábor)  is a helyszínen van, de ő inkább vagy figyel. Nézi Jézust és a fiatalokat. Tanácstalan. 
Kajafás, Annás laptoppal, okos telefonnal járkál. Öltönyt viselnek. Júdás nagy nehézségek árán, de végül döntést hoz. 
Az első felvonásban többször visszatér egy „karkötő”. Táncolás közben átadják egymásnak. Nem tudom, hogy ennek volt-e valami jelentősége, vagy külön mondanivalója, de érdekes volt és látványos. A fiatalok 70-es évekre jellemző ruházatot viseltek – ezzel is utalva arra, hogy az eredeti mű akkor készült –. Júdás végig fekete öltözet viselt, talán nem véletlenül. Jézuson egy egyszerű fehér póló, nadrág és egy kényelmes fehér tornacipőt láthattuk. Szerelme a maga egyszerű öltözetével kilóg a többiek közül. Kellemes rózsaszín blúz, nadrág, cipő. Olyan „tiszták, nettek”, kitűntek a többiek közül, pedig tényleg igazán egyszerű, hétköznapi viselet… A jelmez Berzsenyi Kriszta nevéhez kötődik, szerintem tökéletes. 

Ugyanakkor Heródes (Vati Tamás) transzvesztitaként került elénk. Fekete csillámlós ruhácska, fekete magas sarkú cipő és egy rugós kerekesszék. A Pilátust alakító Hüse Csabát is a régebbi rendezésektől teljesen elérő megvalósításban ismerhettük meg. Fekete öltöny; gazdag menő úriember érzést keltett bennem. Erre a keménysége és hidegsége is rájön, de mégis érződik benne a lágyság és a tanácstalanság. Minden estre pezsgőben mossa kezeit. 
Egy új karakter is megjelent az előadásban, egy ördög. Szegény színészt jól elcsúfították és erre még rájött a grimasz és arckifejezés, bakancs, „tetkó”… Hát nem éppen bizalomgerjesztő hatást váltott ki belőlem. Néha ha ránéztem Szméagol jutott eszembe róla. (Mikor katonaként jött be, akkor már „jól nézett ki”.) Az ördög nem beszélt, de grimaszai mindent elárultak. Én azt hiszem, ő lehetett az emberek lelkiismerete is.  

A második felvonás úgy ahogy van engem totál megérintett és megdöbbentett, pedig többször volt már JKSZ-hez szerencsém. 
Nem feltétlenül csak a látvány, hanem az egész úgy, ahogy van. 
Szíven ütött Júdás halálának körülménye és a „hullazsák”való elszállítása. A korbácsolás is igazán különlegesen zajlott. Minden egyes korbács ütés után Heródes 1-1 falatka ételt fogyasztott el egy kezében tartott csészéből. Jézust végig fegyveres katonák, harcosok tartják fogva. Fegyverekkel a kezükben, Jézus fejére fekete csuklyát húztak. Ez olyan megdöbbentő, durva és nagyon-nagyon valóságosnak tűnt. Az utolsó vacsoránál – meglepőnek tűnhet –  ott találjuk Mária Magdolna is. De így a történettel – a musicallel egybe nézve – nem volt megdöbbentő. Teljesen beleillett és odavalónak éreztem.

Jézust fúró segítségével feszítették ki. Egy különálló keresztre került, nem a „díszletre emelték a keresztet”. Jézus a kereszten, döbbent csend. Lassú, kellemes, de mégis emelkedett hangulatú csendes zenét hallhattunk, majd néhány angyal megjelent a kereszt körül. Lesegítették Jézust, aki találkozott Mária Magdolnával és kéz a kézben elvonultak. A háttérben pedig keresztelték az embereket. Végre egy happy endes befejezés és nem a szokásos befejezés. 

Az előadáson végig érződött az Yvette féle koreográfia, a tánc, a kecsesség. Ehhez remekül párosult az egyszerű díszlet (Cziegler Balázs), ami alatt egy nagy vasállványt értek (azért biztos nem”egyszerű” az összeszerelése). Néhány kiegészítőt, széket, asztalt láthattunk még, de más egyebet nem igazán. 
Egy nagy bánatom volt, a hangosítás. Sajnos a zenekar túl hangos volt – amivel nem lett volna baj –, csak többször elnyomták a színészek hangját. A kórusnál ezt gyakran lehetett érezni, de sajnos néha a főszereplőknél is. Így ez rontott egy kicsit az emelkedett hangulaton, de összességében egy igazán különleges, jól megálmodott és megvalósított előadást láthattunk. 

Azt nem mondom, hogy most modern előadásokat akarok nézni, de ez elnyerte  a tetszésemet. Befogadtam könnyen, de azért a Vígszínházba továbbra sem akarok menni. 
Azt hiszem, hogy túl sok a mondanivalója, és így elsőre nem jött és nem jöhetett át minden. Így például nem tudom, hogy annak mi (volt) a jelentősége, hogy Heródes a fejére tette a korbácsot, majd arra a csészét, amiből falatozott. 

Kár, hogy „messze” van Kaposvár, ha budapesti előadás lett volna, többször megnéztem volna, jobban el tudtam volna tenni a látottakat magamban.

Azt hiszem, nem mehetek el a színészek mellet sem. 
Heródes az extrém és kissé bizzar, számomra nem igazán szimpatikus karaktere ellenére remekül játszott és énekelt. Jól mozgott a cipőjében Élt a szerepében, tetszett amit nyújtott. 
Sajnos nem tudom, ki alakította az ördögöt, de igazán jól játszott és mély nyomot hagyott bennem. 
Az est kellemes meglepetése nekem a Pilátust alakító Hűse Csaba. Sok jót olvastam róla, de így személyesen egyből megfogott a kiállásával, hangjával egyaránt. 
Bakos-Kiss Gáborhoz (A budapestieknek a Nemzeti Színházból ismerős)  (Júdás) eddig nem volt szerencsém. Aranyos volt, bár olyan érzésem volt, hogy néha túljátssza a szerepét és néha nem volt túl tiszta hangja, de ez utóbbit lehet, hogy a már említett rossz hangosítás miatt éreztem. 
A két főszereplő sem okozott meglepetést. 
Tompos Kátya (Mária Magdolna) finomsága, kecses mozgása  és kellemes hangja meggyőző volt és varázslatos. Őszinte, kedves és igazán kedves Mária Magdolnát formát meg. Szerintem mindenkit meggyőzött és  a szívébe zárt. 
A Jézust alakító György-Rózsa Sándor neve is ismerősen cseng a budapestiek fülében (Operettszínház, RaM). Hangilag, színészileg remek Jézust láthattunk személyében. A szemünk előtt vált a szerelmes fiatal „srácból” egy meggyötört, fáradt és „öreg” ember. Totál benne élt a szerepben, a tapsrend elején még elég fáradt mosoly látszódott az arcán. 
A hatalmas vastaps nem maradt el, mely méltán megérdemelt volt. Többször is visszatapsoltuk a színészeket. Azt hiszem, méltán jó kezdet a versenyhez.

A hangosítást leszámítva egy tökéletes előadást láthattuk, tökélés megvalósítással. Valóban igaz az, hogy ez történt sosem idejemúlt és bármelyik korszakban méltán megállja a helyét.

Azt hiszem igazán emlékezetes és maradandó előadás a 8 éves „születésnapi (8 éve dolgozom egy helyen) ajándék” évforduló(m)ra.