Ezen a héten csak egy előadást láttam, mégpedig a Kézről kézre c. darabot szombaton este. Nem jártam utána, hogy miről is szól, de azt tudtam, ha Sanyi ott van, akkor rossz már nem lehet. 

A nézőtéren sok ismerős arcot nem láttam, ez azért kicsit elszomorított. 

A színészek nagyon jók voltak. Bár az a figura, akik Magyar Attila alakított, nekem kicsit sok volt, néha nagyon fárasztó. Barabás Kis Zoltánnak örültem, hogy őt is egy új arcáról lehetett megismerni. Nagyon csinos volt. :-)Sanyi az Sanyi volt :-) :-)

A színészi játékkal nem volt bajom, a díszlet is jó volt… De sajnos én nem igazán tudtam nevetni. Most a szünetbe nem a varázslattól maradtam ülve néhány másodpercig, hanem attól a döbbenettől, hogy ez nem az igazi, nagyon nem… 

A mosdóban is inkább csendes emberkék ácsorogtak, és nem igazán meséltek a darabról egymásnak. 
A második felvonás kicsit jobban tetszett, de lehet azért, mert túl voltam a „sokkon”. 
Sajnos ez volt az a kategória, amit ha Tv-ben látok filmként, akkor gondolkodás nélkül továbbkapcsolok. 
Sajnálom, nagyon sajnálom. 

A végén a hatalmas tapsvihar is elmaradt. Ehhez nem vagyok hozzá szokva, és ez nagyon furcsa volt nekem. Pedig ők nagyon jól játszottak. Nem tudom, a darab nem ért még össze? Össze fog? Ilyen jellegű darabokra van szükségünk? Én szívesebben néznék musicaleket. Jézus Krisztus Szupersztárt vissza! :-)
Ez az a darab, amit nem fogok újra nézni. :-( Ez szerintem nem sikerült olyan jól, mint az 1x3… 

Ki látta a darabot? Mondjátok, hogy bennem volt a hiba….