Már előre sejtettem, hogy két Én József Attila után nem egy nyugodt és „normál” lelki állapotba érkezem majd meg a február 12-ei színházba. És ez így is volt. Jó volt megint ismerős arcokat látni, és még az előző esti színházi élményeinket megosztani egymással. 

Az előadás jó volt, de én félig még Attilkán maradtam, így nem tudtam annyira beleélni magam a darabba, mint az januárban történt. Sasi és Barát Ati nagyon tetszettek. A többiek is ügyesek voltak, de most ők ketten nekem kiemelkedtek a többiek közül. 
Próbáltam hasonlítani, hogy a mostani szereplők mennyire játszanak máshogy, mint a januári csapat. 

Előadás után MEGLEPETÉS volt. Kocsák Tibor 60. születésnapja alkalmából. Felköszöntötték a kollégák és még egy kis meglepetés énekléssel készültek, Kocsák darabokból összeválogatva. 
Nagyon kedves gesztus volt és nagyon megható volt az a10-20 perc. Azt hittem, ma sírás nélkül megúszom, de nem sikerült….