A héten - kedden - a RaM Colosseumba jártam. A már régóta várt Radnóti - Álmok két felvonásban című darabra mentünk el. 

A RAMmal - mint épülettel - általában mindig van valami "bajom", de most szerencsére nem történt említésre méltó dolog. Az, hogy a szereposztás nincs kiírva sehol, már nem lepődöm meg, de mindig hiányzik, és mindig várom, hogy, hátha........:-( És persze várom, hogy hátha az experidance-s társulat szereplőinek nevét is el tudom olvasni valahol, nem csak a neten kutatgatva, amiket persze hetek múlva elfelejtek... 

Most így visszagondolva az előtérben kiállított festmények egy része elég érdekes és furcsa volt nekem, de biztos bennem van a hiba. Inkább maradok Munkácsynál. Viszont a kiállított ruhák, cipők és táskák érdekesek voltak. Tetszettek. Sajnáltam, hogy a rock kiállítás csak hétvégente látogatható, biztos különleges az is. Remélem egyszer sikerül azt is megszemlélnem a közel jövőben. 

Viszont a RAM-ba látott darabokkal mindig meg vagyok elégedve és ez most sem volt másképp :-)

Na, de térjünk inkább rá az előadásra. Szerencsére sikerült néhány ismerőst is megfűzni (nem kellett nagyon), így 6-an mentünk - természetesen - az első sorba.

Előnyben voltam a többiekkel szemben, mert én már májusban a bemutatón is láttam a darabot, így nagyjából tudtam mi vár ránk.... Már akkor is lenyűgözött és szerettem volna újra nézni.
Akikkel voltam, már mind "túl voltak (voltunk)" 1-több Én, József Attila c. darabon, így mikor meséltem Nekik a Radnótiról azt mondtam, hogy olyasmi, de mégse... És tényleg. 

A darabban 22 táncos (experidance) és 8 prózai színészt láthattunk, hallhattunk. Egy-két színész ismerős volt, de sajnos nem tudnám fejből felsorolni őket. Persze, ha ki lett volna írva a nevük, más lett volna....

Kroó Balázs nevét megjegyeztem örökre a májusi bemutatón, őt nehéz volt elfelejteni....:-)

A darabot teljesen más szemszögből láthatjuk, mint az Én, JA-t. Össze se lehet hasonlítani a két darabot. Májusban még próbáltam összehasonlítani, párhuzamokat vonni és nem tudtam, melyik tetszik jobban, stb. De május óta 8 Én, JA-val a hátam mögött már teljesen el tudtam határolódni, attól, hogy most melyik mikor ... és nem akartam hasonlíthatni. 

Mindkettő versekből, naplórészletekből áll, megtörtént, valós dolgok és események sora, de mégis teljesen más. 
Mégsem tudok elvonatkoztatni az Én, JA-tól. Ugyanazt érzetem kedden előadás alatt, mint januárban Atilkán. 

Megállt a levegő, egy pisszenést se lehetett hallani, és mindenki csak Kroó Balázsra és a többiekre figyelt. Szünetbe pár pillanatig megint nem mozdult meg senki, és nehezen kerültünk vissza a valóságba. Ez az érzés a második felvonásban csak fokozódott. Egy pisszenést sem lehetett hallani. Láttunk pár osztályt - általános iskolást is - és az ő hangjukat sem lehetett hallani. Hogy ők mit értettek meg a darabból, azt nem tudom, de biztos, hogy a kárukra nem várt. Mikor vége lett lassan szedelőzködtünk és még ott maradtunk talán. 

Az előadás Radnóti életét tárja elénk. Egy vízparti délutánnal kezdődik. Majd szép lassan egyre szomorúbb, baljósabb részek jelennek meg, a végén pedig a halál... 
Az előadás alatt Radnóti szavalja a verseket - versrészleteket, napló bejegyzéseket. Közben az experidance segítségével megelevenednek a korra jellemző érzések, indulatok, élethelyzetek, szülei elvesztése, Fanni jelenléte, és a másik három (sajnos nem tudom a nevüket) "főszereplő" is, akiknek megvolt a politikai, társadalmi szerepük és az ehhez kapcsolódó mondanivalójuk is. 
Amikor már már nagyon forrt és izzott a levegő, akkor mindig jött valami kizökkentés "szerencsére". Hol egy kis tánclépés sorozat, "táncolás", vagy egyszerűen újra a pipacsos háttér megjelenése. 
Amit a színpadon láthattunk, az megint maga csoda volt. Nem volt hatalmas díszlet, egy gyönyörű pipacsos háttér, ami egyszer csak eltűnt, majd a darab végére visszakerült, lépcsők és kb. nem sokkal több. Más volt? Nem hiányzott. Szép volt így, legalább a figyelmet sem vonta el a szereplőkről. 

És a nélkülözhetetlen táncosok. Akik hol lapáttal, hogy csak a cipőjükkel "ütötték" a ritmust. Ezzel hol fokozták a hangulatot, hol könnyebbé tették a bennünk felgyülemlett érzéseket, érzelmeket. 
Egyszerűen elképesztő számomra, hogy ennyi verset, szöveget szinte baki nélkül egy ember elmond. Tisztán, érthetően, átérezve... És sajnos ebből a rengeteg versből és milyen keveset ismerek, és milyen gyönyörű verset írt Radnóti (is). 
A Nem tudhatom c. verset mindig, szerettem és most sem lett másképp :-)

A néhány könnycseppemet meg sem említem, mert ez nem meglepő tőlem, egy ilyen előadáson. 

Hogy melyik a "feldolgozhatóbb", Radnóti vagy Atilka? Hááátt nem tudom, ez talán azért "nyomasztóbb", mert itt szinte egy ember vállán van minden és nincs hosszabb zenei rész, hogy oldódjon a feszültség. 

Mindkettőt szeretem. Nem lehet összehasonlítani a két előadást. 

Már nagyon várom a március 28-át. Remélem sokan eljönnek majd.