A hétvégén, Zalaegerszegen jártunk. Gábort még vidéken színházban nem láttuk, hallottuk játszani, ezért már nagyon vártuk az estét, kíváncsiak voltunk. 

Az idő kedvezett nekünk, szépen sütött a nap, időben leértünk. Maga a város nem fogott meg annyira, nem volt olyan jó hangulata, mint pl. Kecskemétnek. Találtunk egy közeli cukrászdát, ahol elfogyasztottunk egy forrócsokit/cappuccinot, krémest/Zala kockát. A hely hangulatos volt. De siettünk már a színházba. Fél hétre a színházhoz értünk, megcsodáltuk kívülről-belülről. Nekem kicsit József Attila színházhoz hasonló érzés fogott el, a színészek fényképeinek az elhelyezkedése miatt talán… Elég hűvös volt az előtérben várakozni, volt időnk jól körbejárni a földszintet. Sajnos a szereposztást nem véltem felfedezni. Ez most egy új szokás? Azért ezt hiányoltam.

Bent a terem teljesen más hangulatot árasztott, mint az előtér. Szép nagy kényelmes szépek, mint a RAM-ba. Csak szerencsére itt nem ment a légkondi, és nem fáztunk.

Mivel Jótékonysági est volt, az igazgatók rövid beszédet mondtak, és kezdődött is az előadás.

Egyszerű díszlet, kellemes hangú színészekkel. A gyerekek is aranyosak voltak.
Gábor aranyos volt. Kár, hogy nem sok színészt ismertem onnan, így semmi összehasonlítási alapom nem volt. Időközben rájöttem, hogy ezt a darabot már valamikor láttam a TV-ben, de nem emlékeztem a végére. Hamar eltelt az idő, jól is láttunk mindent. Aranyos, lelkes közönség volt.
Gábort sikerült egy másfajta előadásban is látni, hallani. Kicsivel énekelhetett volna többet is, mert abból sose elég

Megérte a hosszú út, jól éreztem magam.
Ha egyszer Pesten is lesz, megnézem majd...

A haza út hosszú volt, de jókat nevetgéltünk, és Madár utolsó meccsének a végét is sikerült élőben hallgatni:-)