26-án a Magyar Színházba látogattunk el… Szegény színház, olyan kis hányattatott… Drukkolok nekik, reménykedek, hogy feléled, de sajnos mindig van valami, amin ki tudok akadni és sajnos ez nem a pénzen múlik. 

Néhány éve többször is jártunk a színházba, többféle stílusú előadásoz is volt szerencsénk vegyes érzelmekkel. 
Felcsillant a szemem és a fülem, hogy Szemenyei János lett a zenei vezető, így nem volt kérdés, hogy ha lesz valami új darab, akkor ott a helyünk, lehetőleg a bemutatón :-). 
Lestem a napot, mikor hirdetik ki az új előadást – az Into the Woods azaz Vadregény –. Szokásunkhoz híven a jegyet aznap lefoglaltuk, biztos ami biztos alapon. 1 héttel később átvettük, állítólag elsőként!. Mindenhol kerestem a plakátokat a városban és sehol…. 
Aztán kb. 1 hónappal ezelőtt megláttam az elsőt… Én kicsit későinek találtam, hiszen már most szeptemberre, októberre veszünk jegyeket! Vegyes érzelmekkel vártam a bemutató időpontját. Örültem, hogy egyre több plakátot lehet látni ezzel kapcsolatban, de valami mégis hiányzott.

A bemutató napján (26-án) 17 órától farkaskölyköket lehetett látni és simogatni a színház előtt, ezért időben odamentünk… Vajon jól tettük? A farkasok és az ormányos medve miatt igen…Sajnos mégsem lehetett megsimogatni a farkasokat, de látni jó volt őket. Az ormányos medve tündéri volt. Játékos kis állatka, pórázon. 
De amit viszont az állatkákon kívül láthattunk a színház előtt…. 

Ugyanis akkor kezdték feltenni a plakátot a bejárat fölé. Csüngött, lógott, épp, hogy le nem szakadt. Akkor kezdték rendesen felerősíteni. Hónapok óta lehetett tudni, hogy mikor lesz a bemutató! Miért nem lehetett előbb feltenni? A sok műanyag darab szana-szét a bejárat előtt!! Miközben a TV-ktől ott mászkáltak a riporterek, stb… Ilyen előfordulhat, de nem egy bemutató előtt!!!! Ezt nem is értem… Ez hogy??? Sajnálom. De ez nem pénz kérdése, hanem igény(telenség)esség kérdése! Nincs kommunikáció a háttérben dolgozó emberek között, vagy nem is érdekel ott senkit? Én érzem kellemetlenül magam, és csak engem zavar? 
Lehet „túl sokat kérek, túl sokat”? Nem vagyok az igényesség megtestesítője, de azért valamit elvár az ember a mai rohanó világban! Ilyen egy Madáchban, Operettben, Vígben, de szerintem a József Attila színházban sem fordulhat elő, vidéken főleg nem (bár ki tudja - remélem nem)...
3/4 18-kor már úgy ahogy állt kifüggesztve rendesen a plakát, de már „minek”? Szinte mindenki bent volt, az interjú már a büfé előtt zajlott. 
És Nicsak ott, ahol a VB szereposztás szokott fent lenni, nem volt kitéve semmilyen szereposztás. Kis szórólapokat kaptunk, de elég apró betűs és…. Ha már ott van a VB szereposztásra használatos tábla, akkor miért nem lehetett A4-es papírokból kivágni és beletenni a szereplők nevét akár kézzel is írva?? Ott díszlett üresen a tábla…

Akik a helyszínen vették át a jegyüket beálltak a jegypénztár sorba. A sor meglepően gyorsan haladt. Majd jött a jegykezelés…. Sose gondoltam volna, hogy valaha is visszasírom a RaM-os jegykezelőket (amennyire „szidom” is őket –annyira dicsérem is őket - a szép egyenruha miatt). Itt senkin semmilyen egyforma ruhadarab. Nem vártam volna semmi gyönyörűséget, mint a RaM-ba, Madáchba van (teljes egyenruha), de egy egyforma póló (mint pl. a VB-nél szokott lenni) Magyar Színház felirattal simán megtette volna. Így külön-külön hiába voltak feketébe öltözve, de valaki blúzba, valaki blézerbe, valaki pólóba, semmi egység nem volt…. 

Sok ismerős arcot nem láttunk. Vélhetően ebben a színházban nem sokat járt a mostani közönség. Keresték a mosdót, kevés néző arcán lehetett látni, hogy „otthonosan” mozogna. Viszont kevés gyerek volt, idősebbek, középkorúak egyaránt voltak. És nem csak hölgyek, urak is. 

A fent említett előzmények után elég reményt vesztve ültem le a székemre... 

18 órakor kezdődött az előadás. 
Kicsit megfagytam, de ehhez már hozzászoktam itt :-) 
Első sor közép… Nagyon jól láttam mindent. 
Egyszerű, kevés díszlet, de ötletes, látványos. Nagyon tetszett. A kosztümök is szépek, igényesek, történethez illőek.
Az első felvonásban a Hamupipőke, a Piroska és a farkas, az Aranyhaj és az Égig érő paszuly című mesékből láthattunk jeleneteket, illetve azok összefonódását, egymásba szövését. Jól kitalálták, a 4 mese egybe is megállta a helyét. Sokat nevettem. Érdekes, kedves, vicces jelenetek váltották egymást. A farkason (Tóth Sándor), a két hercegen (Tóth Sándor és Ágoston Péter) nevettem a legtöbbet. Szemenyei Jánost Jankó szerepében láthattuk és hallhattuk. Olyan más volt most az arca. Nem tudom miért. Nagyon aranyos volt, boldognak tűnt. Viszont nem láthattunk olyan jelenetet, amiben a csodálatos hangi adottságait (újaknak) meg tudta volna mutatni. Ez hiányzott – de ez nem az előadás hibája –. Holecskó Orsolya (Pékné) hangja sem tudott úgy átjönni, mint évekkel ezelőtt a My fair ladybe. Gémes Antost (Pék) énekelni csak 2x hallottam, akkor nem ájultam el tőle, így most nem volt semmi hiányérzetem, nem énekelt ő sem sokat. Kovács Lotti (Piroksa) és Auksz Éva (Banya) többet is énekelhettek, így ők jobban meg tudták mutatni a hangjukat is. A legjobban a banya tetszett. Alakításilag is és jelmezileg is. A keze, a ruhája, az arca…. Igazi mestermű szerintem…. A Riska tehén is jópofa volt, de a távirányítós arany tojást tojó tyúk kicsit sok volt, de legalább láttam, hogy ilyet is lehet origamiból készíteni :-) és madarat is :-). 
Elég sokáig tartott az első felvonás. Ha itt vége lett volna, nem lett volna semmi hiányérzetem, bajom. Egy kellemes este, jó befejezéssel. Gyerekeknek. 

Azonban szünet következett. 
Találtunk kérdőívet Stephen Sondheim-nel kapcsolatban és kedvenc színészt kitöltő papírost. Ehhez azonban nem találtuk meg a dobozkát, nem tudtam leadni a voksomat. Szemenyei János lett volna, akire szavazok. 

Majd kezdődött is a második felvonás. 
Ez már nem tetszett annyira. Ötletes volt, de az első felvonásban újra gyerek lehettem, mesét láthattam, valami ilyesmit vártam most is. A történet keveredett újabb mesékkel – inkább csak utalás volt rá – Csipkerózsika és Hófehérke, illetve tovább szőtték az első felvonásban kialakult történetet. A két herceg megint fantasztikus volt :-). 
Többen meghaltak, mivel az óriás felesége megette őket. Mi lett a vége? Az óriás feleségét legyőzték, a Pék, Hamupipőke, Piroska, Jankó és a kisgyerek maradt csak életbe – azt hiszem –. Antos nagyon szépen énekelt, mikor a gyermekét fogta a karjába. Többek szerint sírt is. Én nem tudtam, hogy az könny, vagy izzadság az arcán. A második felvonás legszebb percei voltak, szerintem. 
A vastaps megvolt. A rendezők kijöttek, de senki nem mutatta be a 3 „idegen” embert. Nem tudom, ki kicsoda lehetett. Holecskó Orsolya még egy szál virágot is kapott egy nézőtől. 
¼ 22- körül lett vége. Mellettünk két pasi ült és annyit nevettek, mint a csuda. Kifelé jövet mindenkinek elégedettséget láttam az arcán. 

Lehetett látni, hogy a színészek sokat készültek, rengeteget tanultak rá. Szemmel láthatóan élvezték is az előadást. 

Összességében nagyon hosszú volt. Ezt egy gyerek nem tudná végig nézni, ülni és a 2. felvonás miatt nem is nekik való. De akkor kiknek?

Fáradtan mentünk haza. Én nem azért, mert lehúzó, vagy zsibbasztó lett volna, vagy mert nem tetszett. Nem tudom miért... Lehet azért, mert összességében mese volt és mese után alvás jön; nem haza utazás :-) Nem bántam meg, hogy elmentem. 

Az első felvonás kiemelkedő szereplője Auksz Éva, a második felvonásban Gémes Antos. Egy kellemes, vidám előadásnak lehettünk részesei.

A szöveg nehéz (tanulásilag is gondolom) és sok. A zene nem fülbemászó, nem hagyott mély nyomot bennem. Többször próbáltam elképzelni Gézát a lovon és a farkas jelmezbe :-), de nem hiszem, hogy újra nézem…… 

1-nek elmegy előadás. Nem tudom, menyire lesz teltházas a későbbiekben, de bízom benne, hogy igen. 

Ezzel a darabbal vajon fog tudni a színház sok új nézőt csábítani? Én szeretném de….. Szívesen segítek :-) Valamit kellene csinálni, mert…. van egy 6 alkalmas Magyar Színházas kuponom és nem tudok mire elmenni, mert nincs mire!!! Pedig sok tehetséges színész van ott, akiket szeretek, de miben nézzem meg őket???!!!!!