Április 30-án a József Attila Színháza látogattunk el, a Munkácsy a festőfejedelem című musicalre. Szinte csak jót hallottam a darabról, de ha nem így történt volna, akkor is elmentem volna előbb-utóbb, mert nagyon megkedveltem a színházat az utóbbi időben. Nagyon jól tudja „reklámozni” magát. A szervezésen és a jegypénztárban is csupa kedvesség mindenki, szép tasakot adnak a jegyek mellé. Ezek kis apróságok, de mikor választani kell, hova is menjen az ember, sokat számít(hat). 

17 órakor kulisszajárással kezdődött a délután. Már ½ 17 körül oda is értünk. Jót beszélgettünk. Kicsit éhes voltam, így lenyúltam Kriszta a fél kiflijét – utólag is köszönöm még egyszer –, de életet mentett :-). 

Fehér Anna várt minket az előcsarnokban. Anna olyan, mint ~25 éve a Szomszédokba volt. Nem sokat fogott rajta az idő. A hangja semmit sem változott. Mesélt a színház múltjáról, a jelenről, a következő évadról, a próbákról, stb. Sok érdekességet megtudtunk tőle a színházi világról. ½ 18 körül bemehettünk a színház terembe, ahol megcsapott minket a színházi illat, a színházi levegő. A díszlet egy része már a színpadon állt. Rövid időre a színpadra is felmehettünk és körbenézhettünk. Pár percre Zöld Csaba is kijött hozzánk – tejesen civil öltözékbe –. Néhány mondatot mesélt nekünk a felkészülésről, a darabról. Majd kezdődtek a mikroportos beálló próbák, így ki kellett jönnünk a teremből. Az előtérben Anna fogadta a kérdéseinket, melyekről hosszasan és kedvesen mesélt. Látszott rajta, hogy ennyi év után is él-hal a színházért, csillogott a szeme a boldogságtól és a szeretettől, mikor mesélni kezdett. Nagyon emberi volt. Köszönjük szépen Annának, Csabának, a Színháznak a lehetőséget és Tündének a szervezést. 

Még volt előadás előtt bőven időnk. Kimentünk a levegőre, amíg az eső el nem kezdett ömleni. Még jó, hogy csak néhány métert kellett mennünk. 
Aggódva figyeltük az ázottan érkező embereket. Végül a mi kis csapatunk is összeállt, egy pár kivételével mindenki időben megérkezett. 

Első sor közepe… :-) Szuper hely, még mindig… 

A kosztümök fantasztikusak voltak. A díszlet különleges és ötletes volt a sok vetítéssel. Tetszett. 
Furcsa volt Csaba hajjal :-), de hamar megszoktam. Jó volt, a sok ismerős arc a színpadon (is). A történet érdekes, nem vontatott, nem szokványos. Eredeti és különleges. Régen olvastam már Dallos Sándor A nap szerelmese és Az aranyecset című könyveket, az előadást látva előjöttek az emlékek a könyvből is… Hamar eltelt az első felvonás, pedig nem volt rövid. A második felvonás ideje alatt is repült az idő. 
A darab Munkácsy életét mutatja be a kezdetektől (mikor még ács inas volt) a haláláig. 

Kocsis Judit (Perzsi) alakítása és a hangja is jobban tetszett, meggyőzőbb volt, mint a Hattyúdalban.
Ömböli Pál és BKZ aranyosak voltak. Balogh Anna is jól játszott, de ez nem újdonság, hiszen hozzájuk többször volt szerencsém más színházban is. 
Csaba alakítása is tetszett. Őt pár éve szintén itt, a Szegény gazdagokba láttam először és teljesen lenyűgözött. Eddig engem ott nyűgözött le a leginkább. Jó volt most is, de nem ő fogott meg a legjobban ma este. 
Molnár Szilvit szerintem nem láttam még sehol. Tetszett a játéka is és a hanga is. Szépen énekelt együtt Csabával. 
Az este folyamán a legnagyobb hatást rám a számomra eddig ismeretlen – Paál Lászót alakító – SövegjártóÁron tette. Már azzal, ahogy kijött és megszólalt. Pedig akkor még nem is énekelt. Aztán mikor belekezdett az éneklésbe, az bizony…. Nagyon tetszett. Tetszet a hangszíne, a hangja. Aztán meg mikor a bolondot alakította, talán az volt a csúcs. Nagy gratula neki innen is…. 

Az előadás vége felé Munkácsy képeinek a kivetítése következett, az Ásító inas, stb. Főleg a Siralomház című kép nyűgözött le megint, melyről 1 évvel ezelőtt egy hatalmas tűgobelin képet is láthattam….

Az egész előadás magával ragadó. A történet, a szereplők, a játék, a kosztüm, a szép hajak, a zene mind-mind maradandó, kedves emlék és élmény. Ami hiányzott, az „igazi táncosok látványa”, de mivel élő zene sem volt, így nem volt annyira feltűnő. Élő zenével jobb lett volna, de nem lehet minden színházba hatalmas zenekar. Ehhez a színházhoz ez tökéletesen jó volt, sőt még jobb is, mint amire előzetesen készültem (mostanság az új darabok nem fognak annyira meg). Egy újabb szép előadásnak, kellemes estében és délutánban lehetett részünk.

Szeretem ezt a színházat, mert mindent megtesznek azért, hogy egyre több néző látogasson el újra és újra. Olyan előadásokat játszanak, amik érdekesek, különlegesek. Többször voltam és jövök is. Ezek a kulisszajárások külön érdesebbé teszik az estéket, melyek által jobban „otthon érezhetjük magunkat” a színházban. 
A Rumcájszot pedig nagyon várom a következő évadban :-)Nem szeretnék megint lemaradni róla :-)