2014. 05. 04-én elérkezett az Aranyborjú előadás megtekintése a Madách Stúdióban. 

Vegyes érzelmekkel indultam neki. Először is azért, mert mostanában nincs olyan nagy hatással egy új darab sem rám, mint én azt szeretném. Másodszor is, nem jártam utána a darabnak, - szándékosan - , nehogy beleéljem magam valamibe, aztán…. csalódjak megint.
Időben odaértünk, elsőként. 19 óra körül beengedtek minket és ¼ 20 körül a terembe is. 
A jegyszedő lány „ismerősként” fogadott :-) (nem tudom, a következő szezonban mennyit a Madáchban előfordulni). 
Ismerős arcot a nézőtéren nem nagyon véltem felfedezni, de nem is igazán kerestem. 
A 2. sor közepén foglaltunk helyet. Jól lehetett látni. Pár perccel ½ 20 után elkezdődött az előadás. 
Mögöttünk folyamatosan beszéltek. Ezen, hogy nem lepődök meg :-( Szerencsére az előadás pörgős volt, a zene hangos, így elnyomta a beszélgetést, csak ritkán lehetett hallani őket. De akkor annál inkább zavaró volt.

A jobb oldal szélén lévő jeleneteket nem mindig láttam jól, de ezt leszámítva rendben volt minden. A vetítések nagyon látványosak, színesítették az előadást. Többször nevettem, mint azt gondoltam még előadás előtt. A zenei világ tetszett. Örültem Sanyinak, hisz utoljára a Kézről kézre-ben volt szerencsém hozzá, az meg már mikor is volt :-). Barát Ati keveset játszott. Bálintnak jó hangja van, de nekem a tehetség kutatósokkal mindig van egy kis furcsa érzésem. Azt hiszem, ő előbb volt Madáchos, mint tehetség kutatós, de azóta többet látom a színpadon. Olyan vegyes érzelmeim vannak vele szemben. Hajdu István nekem néha sok volt. Niki aranyos, mint mindig. Jól állt neki ez a szerep is. A hangja lenyűgöző. A ruhája is tetszett. Szimpatikus volt Vecsei László. Őt nem láttam eddig semmiben (azt hiszem). Lippai László és Székhelyi József még nem kerültek hozzám oly közel, rosszat sem tudnék írni róluk. 
Összességében egy nagyon kellemes csalódás ért. Sokkal jobb a darab, mint előre gondoltam. Örültem, hogy elmentem. Egy kellemes estében volt részünk.