Szombaton az Operaház Fantomjához volt szerencsém. Pénteken is szerettem volna menni, de nem volt már jegy. 

A délutáni előadásokra nem tudok úgy ráhangolódni, mint egy esti előadásra így nem olyan lelkesen, mint egyébként, de útra keltünk a napsütötte, kellemesen meleg délutánon. 

Félig úgy ültem le az előadáshoz, mintha először látnáma Fantomot, nagyon kíváncsi voltam Attila játékára. Láttam már 1-2 darabban, rendezvényen, de fantomként még ezer éve, és akkor olyan hátul ültem, hogy nem láttam szinte semmit sem. 

Sajnáltam, hogy nem volt Sáfár Mónika, mert hozzá is régen volt már szerencsém, de ez van. 
Laklóth Aladár megint hiányzott, de Szentirmai Zsolt és Barát Ati (ő most, mint igazgató) jelen voltak a darabban.

Az igazgatók aranyosak voltak, őket is szeretem. Bár előző héthez képest ők annyira nem játszottak az arcukkal, nem idegeskedtek annyira a páholyban. Igaz, most baloldal majdnem szélén ültem, és nehéz volt fellátni a páholyba, azért egyszer láttam, hogy Batát Ati is „ideges”. 

Bencze Ilona az én igazi Madame Giry. Most hallottam tőle egy bizonyos mondatot, amire nem emlékszem, hogy múlt héten elhangzott volna. 

Magyar Bálintnak nem volt olyan erőteljes a hangja, mint Gábornak előző héten, de nem volt rossz. Nekem inkább a játékával volt gondom. Nem tudtam elhinni, hogy szerelmes Christinebe, csak úgy elénekelgetett, de semmi játékot nem láttam az arcán. Régebbi fantom előadáson volt már hozzá szerencsém, de szombaton úgy éreztem, hogy a Hattyúdalban nyújtott szereplése jobban állt neki. 
Megint volt olyan dolog, amire most lettem figyelmes/vagy csak a véletlen műve volt? 
Az első felvonásban, az igazgatói szobában Raoul sálja leesett a földre és mikor az operaénekes feltette a székre, akkor láttam, hogy Carlotta leveszi a kalapját. Ez eddig sose tűnt fel. Mindig leveszik a kalapot? Nemhiába tizen x-edjére is fel lehet újat fedezni :-)

És a fantom… 
Az elején nagyon furcsa volt, teljesen más hangszín, teljesen más éneklés. Mikor a tükör mögül kijött és hívta C-t, olyan kedvesen nézett rá, hinni tudtam neki. 
Az éj zenéje alatt nagyon finoman, kedvesen bánt C-vel, tetszett, ahogy viselkedett vele. 
A 2. felvonás is nagyon jó volt. Tele volt érzelemmel és fájdalommal. Simán elhittem neki, hogy viaskodik magával, hogy mit tegyen. Nagyon-nagyon tetszett a játéka. . Leírhatatlan, mint éreztem, mikor a „Fantomnál voltunk” és Raoulra ráakasztotta a lasszót. Egyszer csak azon vettem észre magam, hogy potyognak a könnyeim. Szerintem ennyit nem sírtam még az OF-en. 
Mindent elhittem neki, nem volt kérdés, hogy a Fantomot válasszam :-)

Olyan hamar elrepült az idő, vitt magával a darab. Nem lankadt a figyelmem egy percre sem. Izgultam végig, mint aki még nem látta az előadást.

Nem éreztem azt, hogy délutáni előadás volt. Szabályosan elfáradtam, és elszívta az erőmet az darab. Nehéz léptekkel hagytam el a színházat.
Azt hiszem, életem egyik legjobb Fantom előadásban volt részem. 
Köszönöm szépen a szép délutánt.