Hétfőn (26-án) a József Attila színházba látogattam el, az Úrhatnám polgár című előadásra. 

Sajnos most csalódnom kellett. Ez nem az én világom, nem az én műfajom volt. 
Sokat gondolkodtam, hogy a februárban látott Madáchos darab vagy ez a darab az, ami a legkevésbé tetszett idén.

Tulajdon képen nem is tudom, hogy mi volt a bajom. 

A történet maga nem volt rossz. Azt hiszem megint az volt a bajom, ami a Vígszínházba szokott lenni. A múlt béli történet jelenkorral vegyítve. 

A színészek jók voltak, a kosztümök is rendben voltak. 

Jó volt Fehér Annát újra látnom a színpadon. Zöld Csaba és Rékasi Károly játéka is tetszett. Béres Ilonához és Blaskó Péterhez nem volt szerencsém még színpadon, ezért ennek is örültem.

Csak az a TV-t, TV bejátszásokat és a végén a táncos részt nem tudtam hová tenni. 

Biztos én vagyok maradi. 

Így a szombati fantasztikus és emelkedett hangulatú előadáshoz képest ez egy gyengébb előadásra sikeredett. 

Viszont néztem a bérlet lehetőségeket, az jónak tűnt. Több darab szimpatikus. Ha bérletet nem is veszek, de biztos szívesen jövök majd máskor is.