17-én a Fantom előtt átvettem egy kolléganőm jegyeit, és kedvet kaptam én is az 1x3 néha 4 című előadásra. Eszembe jutott, hogy 2 éve és tavaly is szinte azzal az előadással fejeztem be a Madáchos évadot, így gyors naptár ellenőrzést követően vásároltam magamnak is jegyet. 

Az előadás 27-én, kedden volt. 

Időben odaértem, előtte még az augusztusi Vámpírok Báljára is vettem jegyet, aztán a gyülekező felhők elől gyors léptekkel a Madáchoz siettem. Ha már ott vagyok, akkor nem kések el…. 

Úgy rémlik, hogy eredetileg Kézről-kézre előadás lett volna, de lecserélték az 1x3 néha 4-re (és milyen jól tették). 
Sajnos nem volt teltház, de szerintem a hangulatunkon és a nézők reakciójából ez nem látszott. 

Végül úgy alakult, hogy az első sorból lehettem részese az előadásnak. Ezt nem láttam még innen. 
Azt hittem, már nem fogok tudni annyira nevetni, mint az első alkalommal, de szerintem most éreztem a legjobban magamat. 
Mivel nem volt teltház, sokkal családiasabb, felszabadultabb légkör vett minket körül. Teljesen más hangulat volt, mint egy Spamalton, pedig az is elég vidám. 
Jó volt, hogy tudtam, mire számítsak, de néha volt olyan jelenet, amit elfelejtettem, vagy azt hittem, máskor van. 

Sándor Dávid megint aranyos volt. Itt egy teljesen más arcát ismerhetjük meg. 
Oroszlán Szonját csak ebben a darabban láttam, más előadásokon nem, így csak ehhez tudom viszonyítani. Jó volt, mint mindig. 
Balla Eszter megint nagyon alakított. Soványabb, mint valaha. 
Szerednyey Béla és Nagy Sanyi is hozták a formájukat. Többször úgy nevettem, hogy potyogtak a könnyeim. Amit a Sanyi művel a színpadon az egyedi és utánozhatatlan. 
Hogy lehet ennyi szerepet fejben tartani és nap mint nap mást játszani??!!!….. Le a kalappal előtte. 

A második felvonás is fantasztikus volt. Egy könnyed, nevetésben teli, vidám estének lehettünk a részesei. 

Aki még nem látta, feltétlenül nézze meg, ez a legjobb vígjáték a Madáchban (szerintem).