Szerdán (25-én) a Tied a világ című előadáshoz volt szerencsém. A Játékszínbe még sosem jártam, így kíváncsi voltam, hogy milyen az épület, a hangulat, a varázsa. A darabról meg csupa jót hallottam, ezért örültem, hogy az 5. sorba volt még jegy, melyre le is csaptam. 

Az Illés zenekart és a zenéjét szeretem már rég óta, így gondoltam, rossz biztos nem lehet. (Eszembe jutott, milyen jó volt, mikor 2005-ben a Szigeten voltunk a koncerten és a 2010-es Hattyúdal is az Arénában). 

19 óra előtt nem sokkal érkeztünk, kint állt a sor. A terem nekem kicsit nyomasztó volt. Alacsony volt a menyezet és volt valami furcsa, de nem tudom, mi. Légkondi nem volt (szerencsére), de a 2. felvonásban néha jól jött volna, nagyon melegem volt. 

Az előadás milyen volt? 
röviden: CSALÓDÁS

Inkább ne is olvassátok tovább, ha tervezitek megnézni. 

bővebben: 
Már régebben is rájöttem, hogy én az Eredeti előadóktól jobban szeretem a saját dalukat, mint másoktól. Nem tudom miért. Valószínűleg azért, mert azt szoktam meg, azt szerettem meg. 

Színházban egy jó, kerek történettel ezt feledtetni lehet (pl. Kör – Edda, Hattyúdal – Republic, Szép nyári nap – Neoton, Tanulmány a nőkről). 
Sajnos ez az esti előadás nem rendelkezett komoly történettel, háttérrel, mondanivalóval. 

Valami színházba való, kerek történetre számítottam, valami maradandó színházi élményre. Sokkal jobb lett volna, ha egy koncertet adtak volna egy külső helyszínen, történet nélkül, vagy nem tudom. 

Míg a Piszkos Fred-be több zenét vártam volna, itt sok volt. Nagyon sok. Tegyék át koncertbe! 

Biztos bennem van a hiba, de szerintem én voltam az egyetlen ember a nézőtéren, aki nem nevet, hahotázik. Én legszívesebben hazamentem volna. Idegesített minden, úgy ahogy volt. 

Próbáltam úgy nézni a szereplőket, hogy elvonatkoztassak attól, hogy a Madáchába „napi szinten” látom őket, és hogy ez most más arcuk, de nem ment. 

Én nem tudtam nevetni azon, hogy Feke Pál „riszálja a fenekét”. 
Miért kell X factoros / megasztáros embereket a színpadra küldeni, mikor vannak igazi színészek/színésznők is? Nem lehetett volna Tamás helyett valaki mást beválasztani? Bárkit, aki nem „celeb”? Vagy akkor mindenki lett volna az. Akkor nem is lennék kiakadva ennyire. 

Most kivételesen nem bántam, hogy megint óriás méretű emberek ültek előttem. 
Nem szerettem soha és most sem díjaztam az „interaktív játékot”. … Ez nem az én előadásom volt… 

A végén Szörényi Levente is felkerült a színpadra, mint szereplő, de nem emlékszem, hogy minek a kapcsán. Akkor nagyon elgondolkodtam.. .Úgy éreztem, hogy eladta a lelkét. Nem tudom, kinek, de most már nem tudok olyan kellemes emlékekkel visszagondolni a szigetes koncertre és a Hattyúdalra sem…
Csalódtam. Este előkerült a táskámból a szórólap, melyen az alábbi volt olvasható: 
„Könnyed, kedves, szórakoztató tisztelgés lesz ez az Illés Zenekar előtt”. 
Nem tudom. Én mást gondolok erről. … 

Néhány kellemesebb pillanat is volt. Mikor Serbi kieresztette a vékony hangját (amilyen csak neki van), Sanyi táncmozdulatait megismerhették azok is, akik nem látták az 1x3 néha 4-et., és Gubik Petra. Továbbra is egy szimpatikus jelenség. 

Az utolsó 10 percben Németh Kristóf bejött, csendben meghúzódott a nézőtér szélén és figyelt. Tapsolt, nézett minket, a reakcióinkat. Mosolygott, mikor állótaps kerekedett előadás végére. 
Kifele menet a nézőtéri ajtónál állt, mindenkihez volt néhány kedves szava és jó nyarat kívánt. 

Ez volt az est legkellemesebb pillanata. Ilyenben még nem volt részem, szép gesztus volt. Látszik, hogy ő is próbálkozik, más színház is tanulhatna ebből (is). 

Azt hiszem én nem térek vissza ősszel….