Szombaton (28-án) Gödöllőre látogattunk el, mivel a Szabadság Napja alkalmából a Toldi című előadás rövidített verzióját mutatták be. 

14 órakor oda is értünk. Elmentünk a kastélyba, megnéztük a Horthy Miklós bunkert, sétáltunk egy nagyot a parkban, majd kijöttünk. Hallottuk, a próbát, így elindultunk a hang irányába. Utunk során több Toldi plakáttal is találkoztunk, ami kicsit megtévesztő volt. A plakáton György-Rózsa Sándor és Egyházi Géza szerepelt. Egyet hazavittem volna, de be volt az összes üvegezve... 

Azon töprengtünk, hogy vajon hány ember jött azért, mint mi. Céltudatosan, mert tudja, hogy mit fog látni és szereti a darabot, vagy csak hallották, hogy lesz valami ingyenes dolog. Nem sokkal később meg is találtuk a helyet. Már a „2. felvonás” ment. Mi lelkesen odaállunk a lekerített rész mellé és figyeltük az eseményeket. Jókat mosolyogtunk. Volt, aki már a kosztümébe volt, mások félig beöltözve játszottak, vagy utcai ruhába, napszemcsibe. Ilyet se látunk minden nap :-) 

Kiderítettük, hogy a belső szektor a polgármesterek világtalálkozóján résztvevő vendégeknek van lefoglalva. 
Így mi a pódiumos rész közül válogattunk. A 2. sor szélére le is tettük a cuccainkat. ½ 20-kor engedtek be minket, szép lassan szállingóztak az emberek. 

20 óra után már sokan jöttek. Körülöttünk gyerkőcök tömege. Mellettük nagyszülők, 3 kisebb gyerekkel rendesen, kulturáltan viselkedve. 
A mögöttünk lévőkről ez nem volt elmondható!! 2 +1 kisfiú, és végig ez ment: 
Most meghalt? Megölték? Mi lesz? Nem megyünk haza? Mit csinál a Toldi? 
Hiába néztünk hátra, vagy szóltunk nekik, nem akartak se csendben lenni, se hazamenni.. .. 
De az utolsó 15 percről talán elmentek. 

Sajnáltuk, hogy nem adták le az egész előadást, jó pár rész ki maradt (Bence első látogatása, apa megjelenése, mikor Toldi hazamegy, az özvegyasszonnyal való találkozás). Jól össze volt rakva és megcsinálva. A hiányzó részek is csak nekünk (hányunknak?) tűnhetett fel, akik többször láthattuk a RaM-ba. Én egyből észrevettem, hogy most nem ennek kell jönnie, de nagyot „ugrottunk”. 

Viszont voltak fáklyával érkező szereplők és több lovas is. 
Nagyon messze voltunk, ez nem az első sor volt. Nagyon hiányzott a mimika és azok a történések, amiket előröl az igazi látni. 

Az előadás néhány perces tűzijátékkal fejeződött be. 
Ezt követően közösen elénekeltük a magyar Himnuszt és a Székely Himnuszt is. Jó volt újra „tömegben” hallani. Sok szép emlék eszembe is jutott ennek kapcsán. 
Az előadás után kicsit még dumcsiztunk, megvártuk, hogy a tömeg elmenjen. 

Jó hangulatban telt az este, a zavaró tényezőket leszámítva.