Kedden, július 01-én meglepetés színházi látogatásban volt részem. Kolléganőm egyik családtagja nem ért rá, így „feláldoztam magam” egy első sor középre szóló jegyért, mely a Mary Poppinsra szólt. 

Tavaly ősszel már volt szerencsém a darabhoz, valahol fent ültem. Arra, amire kíváncsi voltam, bőven jó volt ott akkor és ott. 
Én már teljesen „Madách színház” függő vagyok. 
Amint beértem a színházba, otthon éreztem magam. Rádöbbentem, hogy olyan régen nem jártam ebbe a színháza (3 hete). 
Most idézhetnék a fantomból: „a jó öreg Operaház. A jó öreg díszletek…” Csak egy kicsit másképp, és máshogy :-)

Annyira jó volt az a sok ismerős arc a színpadon!!!! 
Az első sor, az bizony az első sor :-) 

Semmihez sem fogható!!!
Ilyen élményben nincs hátul / pótszéken része az embernek. Látni minden mozdulatot, érezni a – néha kellemetlen – füst illatát (most nem volt sok), a színpad illatát, érezni a „fuvallatot”, mikor elrohannak a színpadon, stb… Erre már nagyon ki voltam éhezve. 

Az előadás. 
Sokkal jobban tetszett, mint tavaly. Az, hogy ez az első sor varázsa miatt, vagy a hangulatom miatt volt. Nem tudom. 
A darabtovábbra is nagyon látványos, színes. Nekem a kedvenc Madáchos előadásaimhoz túlságosan is. Díszletileg szerintem az Operettszínházba való lett volna. (amikor még ott nem volt túl giccsesítve minden) . 

Mahó Andihoz eddig szinte csak Christine-ként volt szerencsém. Kicsit féltem, hogy ez a „törékeny lány”, hogy lesz majd kedves, szigorú nevelőnő. Tetszett. Tudtam hinni neki.

Sándor Dávid aranyos :-) 

Koós Rékához eddig csak a musical +-on volt szerencsém, ahol nagyon meggyőző volt. Ma este egy kedves, aggódó anyukát alakított, hiteles volt. A hangját nem nagyon kellett használni, pedig jó lett volna. 

Szervét Tibor volt az est kellemes meglepetése. Jobban tetszett az alakítása, mint előző alkalommal Szeerdnyei Béláé. Tibor szigorúbb volt és mégis előjöttek nála kedves arcvonások, kedves gesztusok. Nem bohóckodta túl, teljesen más hatást váltott ki belőlem, mint a Spamaltba szokott. 

Végre Wégner Juditot úja láthattam a színpadon, több kisebb szerepben. Kijárna neki egy nagyobb szerep is, igazán megérdemelné.

Sánta Lacit furcsa volt ebben a szerepben látni, olyan jót mosolyogtam rajta, de nem tudom miért. Eszembe jutott, hogy őt csak ilyen viccesebb szerepen láttam leginkább. 

Gyenge pont? Nem volt. 

A legjobban a vége felé tetszett, mikor a sok kéményseprő megjelent és táncolgattak, majd a kabátkájuk világítani tetszett. 

Persze az sem volt rossz, mikor Berty felsétált a falon. Sőt! Az igazán tetszett. Ilyet csak ebben az előadásban láttam. 

A vége nekem nem volt olyan nagy szám, mikor Mary Poppins a levegőben van, és az esernyőjével felemelkedik. Nekem az volt a nagy szám még ezer éve, mikor a padlásban a herceg jött le indával fentről. Na, az nagy élmény volt. A semmiből ott termett a színpadon. (most már olyan nincs :-( )

A gyerekek? 
Sokan voltak, és nem beszéltek-dünnyögtek annyit, mint amire számítottam. Amennyi hangoskodás volt, az belefért, nem volt zavaró. 
Kb. a 3-5. sor környékén ülhetett 1 gyerek, aki olyan jól beleélte magát, olyan kedves, őszinte gondolatai, észrevételei voltak, hogy néha mi az első sorba is jókat kacarásztunk. 

Összességében továbbra sem a kedvencem, de most már kedvesebb, kellemesebb emlékekkel fogok az előadásra gondolni. Egyszer tényleg Érdelemes elmenni és megnézni mindenkinek az előadást. 
Aranyos előadás volt, jó szereposztással :-)