Még augusztus elején véletlenül ráakadtam a neten, hogy Dunaharasztin, a Laffert Kúriában is lesz Toldi előadás. Hirtelen felindulásból foglaltam is egy jegyet, biztos, ami biztos alapon. Mivel elég zűrösnek indult az augusztus közepe, nem voltam biztos benne, hogy tényleg rá fogok-e érni. Végül úgy alakult a hét, hogy mégiscsak el tudtam menni. Örültem ennek, hisz Gödöllőn júniusba Toldiztunk már egyet, jó ötletnek tűnt nyár végi programnak is. Viszont egy színház kedvelő „pajtásom” sem ért rá, így egyedül indultam útnak. ¾ 7-re meg is érkeztem. Dunaharaszti szép, tiszta településnek (bár a Fő utcán kívül nem sokat láttam belőle) tűnt. Nagyon szép volt a Kúria épülete kívülről. Leültem kint egy padra. Lassan érkezni kezdtek az emberek, de „kapunyitás” 19 óra után volt.

Ez most nem AZ a Toldi előadás volt (RaM), hanem a Pannon Várszínház előadásában megrendezésre kerülő darab. Nyáron volt már 1-2 vidéki előadás. Kőszínházban ősztől lehet majd látni.

Többen féltettek, hogy csalódni fogok, hisz ez nem lesz olyan jó, látványos stb., mint az eredeti. De mivel a zenéjét nagyon szeretem, úgy éreztem, elrontani úgysem lehet. És nem is lehetett. Nem lehet és nem is szabad összehasonlítani „az eredetivel”, én is próbálok/próbáltam és sikerült is elvonatkoztatni ettől.
Ez is egy szabadtéri előadás volt. Az első sorok már foglaltak voltak, én kb. az 5. sorba választottam helyet magamnak. Meglepő módon lassan érkeztek az emberek. Ahogy rájuk néztem, azt éreztem, hogy kb. 2-3 utcával, házzal messzebbről érkezhettek. Nem sok motyó volt náluk, csak pléd, semmi táska, stb. A felhők is gyülekezni kezdtek, de szerencsére azok hamar továbbszálltak. (A Képzelt riportnál is esősre állt az idő, de akkor is megúsztuk, most is ebben bíztam, hogy a Pannon Várszínházasok elüldözi az esőt. Így is lett.) Volt idős nagymamától kezdve babakocsis gyerekekig.
Rá kellett jönnöm, hogy itt a nyár vége, hamar sötét lett.

A színpad előtt volt 4-5 lépcső, amire a gyerekek letelepedtek. Ezt kicsit furcsának találtam, de aztán rájöttem, hogy itt nem lesz experidances nyíl, lándzsa, de akkor is. Aztán előadás előtt 1-2 perccel 1 lépcsővel lejjebb ültették őket. Persze biztos csak az irigység szól belőlem, hogy olyan közelről szemlélhették az eseményeket. Jól van, csak hiányzott a szokásos első soros helyem :-)

20 óra után pár perccel elkezdődött az előadás, az ismerős dalalmokkal.
Nem kezdek el hasonlítgatni!!!! Olyan volt, de mégis teljesen más.
Egy nagyon szép díszlet fogadott minket. Az épület ablakából látszottak a később színpadra kerülő zászlók is.
A Költő mesélte, énekelte az eseményeket. A többiek eljátszották a történetet.
Egyszerűbb öltözéket viseltek, szép volt. Az elején Toldi egy nagy kerék mögött állt, figyelte az eseményeket, majd onnan lépett elő. A kereket utána többször meg is „pörgették”.
A Bátyjával való találkozáskor szintén ez a kerék volt a „középpontban”, csak akkor mint asztal is. Ültek egymással szemben, ill. külön-külön rajta, miközben az forgott és forgatták.
Majd „malomkő”ként is használták.
Szintén ezt a „kereket” használták akkor is, mikor Toldi a farkasbőrt hazavitte. György ezen aludt, Toldi fölé állt és akkor énekelte, hogy „megölhetnélek…”. Később az özvegyasszony is ezen ült.
Eljátszották a farkas és a bika jelenetet is, melyek szintén ötletesek és hitelesek voltak.
Az egyik kedvenc jelenetem a Bence-Miklós 2. találkozása és a kocsmajelenet.
Bence „igazi” kenyérrel érkezett, melyben egy pénzzel teli „szelence” volt elrejtve.
A kocsmajelenetet székekkel oldották meg, jó kis táncolás kerekedett.
A cseh bajnokos jelenetet is sikerült ötletesen megoldani, vívás közben legalább 3-4 „fegyvernemet” (fém kard, bot, kötél) váltottak. Előtte még két vitéz egy látványosat vívott.
Az utolsó jeleneteknél Toldi szép selyemöltözékbe jelent meg, mikor vitéznek avatták.
A végén a „költő” továbbmesélte az eseményeket, Toldi jövőjét. Ez újdonság volt!

A mimikáról, a játékról se feledkezzek meg.
Tetszett a „Melyik út megyen Budára” jelenetnél, Lacfi és a vitézek döbbent arckifejezése, valamint az előadás vége felé György kővé vált arca, mikor a király azt mondta, hogy küzdjön meg a Cseh vitézzel.
Szemmel láthatóan mindannyian élvezték az előadást.
Nagyon tetszett a „kórus” is, a három fiatal lány.
Látványos, izgalmas volt az egész előadás.
Nagyon tetszett minden.
Egy dolgot sajnáltam, hogy a végén elment néha a mikroport, néhány szót alig lehetett hallani.

A Toldi is olyan, mint Az Én, JA; AK. Elfogult vagyok, de akkor is, ami jó az jó, be kell látni!

Nyilván nagy előnyöm, többekkel szemben, hogy az 5. Toldis előadásom volt, így tudtam, mikor mire kell számítani és mégis annyira meg tudtak lepni.
Az a rengetek kellék, ruha, stb.

„Nem hiányzott egyáltalán az experidance”, mert így lehetett figyelni 1-1 karaktert. Főleg Györgyöt, Bencét, mert nem volt táncos mellettük.
A színészek nagyrészt megegyeztek a Képzelt riportban szereplőkkel. (Szándékosan nem néztem meg előre a szereposztást, csak próbáltam az arcokra visszaemlékezni).

Az első felvonásban Bence annyira nem tetszett, leginkább azért, mert nem volt idős, de a 2. felvonásban már egyáltalán nem zavart. Amúgy semmi baj nem volt vele.
A költőt alakító Szelel Dávid fogott meg nagyon. Átütőbb volt, mint a Képzelt riportban 1 hónappal ezelőtt. Nyilván teljesen más szerep volt, ebben a szerepben jobban tetszett.
P. Petőcz Andrást is nagyon „élt”. Eddig nem tűnt fel ennyire, a táncosok elfonták a figyelmem, most meg ez megvalósult és nagyon tetszett!
György-Rózsa Sándort felesleges „dicsérnem”, jól énekelt, JÁTSZOTT, élt és „ragyogott”.

Összességében tényleg egy nagyon jó, színvonalas előadást láthattunk, mely tele volt élettel. A közönség is élvezte szerintem, nem hallottam senkit morogva távozni. Nem tudom, volt e ott rajtam kívül olyan, aki látta az eredetit, de nem bántam meg, hogy elmentem. Semmi hiányérzet nem maradt bennem, és sokkal jobban tetszett, mint előre gondoltam.

Tényleg egy teljesen más felfogásban előadott darab, ami olyan, de mégis más, mint a RaM-os.

Az utolsó HÉV-re még várnom is kellett. Végül ½ 1-kor már otthon is voltam. Megérte az utazást, nem bántam meg egyáltalán.

Tessék menni Veszprémbe, megnézni! :-)