24-én megint Gárdonyból érkeztem az újabb színházi programra. Lent gyönyörű idő volt, ahhoz képest, ami a Kelenföldi pályaudvaron fogadott bennünket. (Persze a „pontos” MÁV-nak köszönhetően Kelenföldön át kellett szállni. Megtudtuk, hogy gyorsvonatra nem szállhattunk fel, pedig már Budapest volt.)

Végül időben fent voltam, kényelmesen át tudtam öltözni és esőkabáttal, pléddel, kabáttal elindultam a Városmajori Szabadtéri Színpadhoz. Piszkos Fred, a kapitány volt a mai program. Még a tömeg előtt elfoglaltam a helyem. A plédet, kabátot rátettem a székre, így jó néhány cm-mel magasabb lettem, majdnem tökéletesen láttam a 7. sorból.

Kíváncsi voltam, hogy mennyire ért össze a bemutató óta, és a közönségre! A nyarat ezzel az előadással kezdtem, így nyári utolsó programnak is jó választás, nyár lezárás.
Elég szimpatikus társaság gyűlt össze, vegyes öltözékbe. Mindenki csendben volt, figyelt. Nem telefonált, nem evett senki. Így az előadásról nem vonta el semmi a figyelmemet, nem úgy, mint előző alkalommal, amikor a közönség több energiát elvont tőlem….

Az előadás sokkal jobban tetszett, mint előző alkalommal. Amit először hiányoltam, hogy kevés volt az ének, most ez nem tűnt fel. Dallamosnak találtam az egészet. Már tudtam figyelni 1-1 jelenetre, emlékeztem, hogy mégis mi várható. (Milu cipő problémája, stb). Döbbenetes, mikor az elején annyi ideig mozdulatlanul állnak a színészek, miközben székeket, stb. tartanak a kezükben. Az olyan hosszú időnek tűnt és semmi fáradság nem látszott rajtuk. Aztán egyszer csak elkezdenek „ugrabugrálni”. Mindig szeretem figyelni az ilyen „jeleneteket”, amit legtöbbször csodálkozva és ámulattal nézek, most is.

A szereposztás tekintve a Kegyelmest/Mr. Gould-ot alakító Egri László helyett Csengeri Attila alakította. Elég fura volt őszen látni, hirtelen meg se ismertem :-)

Az összes színész jó volt, nem sorolok fel most mindenkit egyenként, azt júniusban már megtettem, melyet továbbra is fenntartok :-)
Fogarassy Bernadett játéka, hangja kicsit jobban tetszett, mint előző alkalommal, de még mindig ő volt a leggyengébb láncszem.

Az Appril Projek akrobatikus tánca lenyűgöző.

Most is a herceg (György-Rózsa Sándor) dala tetszett a legjobban, amit az első felvonásban láthattunk/hallhattunk.

Szerintem láthatóan össze is ért a darab, hiszen jó néhány vidéki előadás lehetett a nyár folyamán. Valahogy gördülékenyebb volt. Persze lehet, csak belemagyarázom, mert múltkor nehéz volt figyelni Aztán a nyáron nem voltam sok eseményen és kicsit „ki is vagyok” éhezve a kultúrára. Egy biztos, most többet nevetgéltem, és mosolyogtam, mint előzőleg.

Jól éreztem magam, és szerencsére mégsem volt olyan hideg.
Könnyed, nyári estére való. Nem tudom, lesz-e kőszínházba, de lehet, elmennék oda is megnézni, ha úgy alakulna.

Örülök, hogy most itt is egy jó közönség volt.