Augusztus 30-án megkezdődött a kőszínházas színházi évad számomra.

2-3 éve úgy alakult, hogy a Vámpírok báljával kezdtem az őszi szezont. Így volt ez most is. Vártam is az előadást, meg nem is. Azért nem, mert tudtam, hogy akkor már tényleg itt az ősz. Magas sarkú cipőre még kevésbé vágytam :-(.

Most sem egyenesen otthonról érkeztem a bálra, mert kimentünk a vonatállomásra egy szolnoki színházas pajtás elé. Onnan 3-an trolival mentünk a színházhoz. Megláttuk a színház oldala mellett azt, amit eddig még soha. A díszletek egy részét. Oda is mentünk, gyönyörködtünk és fényképeztük először az első, majd a második felvonáson látható díszleteket. Különleges „kulisszajárásban” volt így szerencsénk. A könyvtáras kellékeknél egyből kiszúrtuk, hogy valami hiányzik. Meg is beszéltük, hogy jól láttuk, hogy nem láttuk…

Hamar eltelt az idő, besétáltunk a színházba. A színház bejárata felett jó állapotban, kifeszítve lehetett látni az Into the woods plakátot. Most jobban nézett ki, mint akkor, amikor kellett volna.
Bent a színházban semmi változás. A piros csillárok a helyén voltak, a vámpírok bálja feliratú pólót viselő lányok kezelték a jegyünket. A mosdók állapota változatlan, még szerencse, hogy rosszabb nem lett.
Megvártuk a többieket, kicsit beszélgettünk, aztán elindultunk, hogy elfoglalhassuk a helyünket. kb. 5 felé ültünk. A teremben semmi változás, semmi újítás. Kivételesen nagyon meleg volt a teremben. Persze ez betudható annak, hogy volt már egy előadás előttünk és nem tudott kiszellőzni rendesen.
Kicsit izgultam, mert 3-4 „első bálozót” is vittünk magunkkal, kíváncsi voltam, mit fognak szólni, hogy fogják érezni magukat.
Az első sor közepén ülő pár aranyos volt, mert helyet cseréltek velem, így a kis bandánk egyik fele mellé csatlakozhattam. Sose voltam még ebben a színházban teljesen középen. Jó volt :-)
Perceken belül elkezdődött az előadás.

A közönség első tapsából lehetett érezni, hogy végre egy jó társaság gyűlt össze, lelkes nézőkkel.
A fokhagyma dalig nagyon tetszik, de ezt a dalocskát valahogy egy kicsit unom. Ettől függetlenül minden szép és jó, tetszik az első felvonás. A legjobban mégis az szeretem az első felvonásba, amikor a Gróf először megjelenik. Pont szemben állt velem. Azok a gyönyörű körmök és kezek és „hajacska”. Most szerencsére a jelenet után semmi táska és egyéb akadályozó tényező nem volt az útjába, mikor lement a színpadról.
Hihetetlen, hogy a professzor nyelve nem akad össze éneklés közben :-) Annyira cuki :-)

Tetszik a táncos jelenet is, mikor Sarah álmodozik.
Az utolsó jelenet!!!! Mindig elkezdjük számolni, hogy hány másodpercig tartja ki a hangot a Gróf… Most is kb. 18 másodperc lehetett. Eszméletlen. „Imádom!!”

Szünetben gyors eszmecsere, szerencsére mindeninek tetszik a darab.

A második felvonás első száma alatt most kivételesen nem Gáborra figyeltem, hanem az ablakokban lévő alakokra, akik mozdulatlanok és a szemük se rebben. Majd énekelnek ők is és újra mozdulatlanok.
A második jelenetnél lehetett hallani igazán, hogy Herbertnek (Szemenyei János) micsoda hangja van, kitűnt a többiek között. Bár lehet, hogy tudat alatt csak rá figyeltem, nem tudom.

Nekem még mindig furcsa Ő Herbertként, de a Herbert Vacker szám már sokkal jobb volt, mint januárban. Az a bizonyos kellék még mindig hiányzott a jelenet előtt, aranyos volt, Albert, hogy nyúlt érte, de nem lelte. Aztán a földön megtalálta a ...... :-)
A végén, a bálos jelenetnél egyszerűen nem vonzotta a tekintetemet, nem tudtam rá figyelni. De mivel elég látványos a darab, volt egyéb karakter, akiket lehetett figyelni.
Pásztor Ádám (Alfréd) hangja egyre jobb.
Török Anna (Sarah) is aranyos, de nekem az igazi Sarah Zsaki marad.
Aztán egyszer csak vége lett az előadásnak… Megint :-(

Gyors összepillantás és felálltunk, hogy állva tapsoljunk tovább. Ezt szerencsére követte körülöttünk mindenki, így pillanatok alatt állt a nézőtér. :-) VÉGRE itt is!!!!!

Ült a környékünkön egy kisfiú, aki hozott 1-1 szál virágot a főszereplőknek. Mesélte, hogy előző alkalommal is hozott, de akkor nem sikerült igazán jól az átadás, ezért most óvatosan felszaladt a lépcsőn, és egyesével átadta a virágokat a színpadon. Nagyon aranyos volt. Mesélte, hogy neki a professzor (Jegercsik Csaba) a kedvence. Valahol meg is tudom érteni.

Előadás után rövid eszmecsere. Szerencsére az „újaknak” is tetszett. Főleg a második felvonás.

Majd vártuk a VÁMPÍRTALÁLKOZÓT. Tavaly is volt már szerencsénk egy hasonló élményhez, így a tavaly készült képeket vittük is dedikáltatni.
Kb. fél óra elteltével behívtak minket a színházterembe, ahol helyet foglaltunk. Kis meglepetéssel készültek nekünk.
A Teljes a sötét című számot énekelték el. A 3 Sarah kint volt a színpadon, Gábor is megérkezett, majd elegánsan felöltözve Géza és Soma is.
Nagyon örültem, hogy Gáboré volt a „főszerep” ennél a jelenetnél. Kicsit most feledtetni tudták velem a 200. előadás „nem igazságos” elosztást, játszását.
Majd felmentünk az emeletre és ott lehetett fotózkodni a szereplőkkel.

Nagy örömmel töltött el, hogy a bicajos barátosném is beállt a sorba és Gáborral készíttetett egy közös képet :-)
Jól éreztük magunkat. Végre most egy nagyon jó hangulatú Vámpírok bálja előadáshoz volt szerencsénk.

Szépen komótosan elballagtunk a járatunkhoz és hazamentünk.