26-án a Mozart bemutatón jártunk. Előtte való hétvégén futás közben azon gondolkodtam, hogy milyen körülmények között mentem el a néhány évvel ezelőtti Mozart-okra. (nem voltam egyiknél sem túl jó kedvembe :-( ), azt sem tudom, hogy az akkori nagy színházas pajtim miért tűnt el. Neki is ott kellett volna ma este lennie, hiszen az előző kettőn együtt voltunk.

Időben megérkeztünk, az emeleten ültünk. Lelkesen mentünk a ruhatár felé, ám az be volt zárva. Álltunk ott jó néhányan, majd egy ültető hölgy kijött és értetlenkedett, hogy mit szeretnénk. Még ő csodálkozott. Szerinte lent mondták, vagy mondaniuk kellett volna, hogy nincs ruhatár fent. Már úgy eltelt az idő, hogy nem tudtunk lemenni.
Szégyenszemre kabátostól, (futócuccal teli szatyorral) kellett bemennünk az egyébként is szűkös, és meleg helyre. Amúgy sem voltam kiröppenő jó kedvembe, most sem, ez meg még kellett is hozzá.

A csillárokon is lógtak az emberek. Minden lépcső foglalt volt. A hangulat is jó volt. Perceken belül kezdetét vette az előadás. Felcsendültek az ismerős dallamok és elkezdődőt az előadás.
Annyira jó volt. Ez is az olyan előadások közé tartozott, ami miatt szerettem régen az Operettbe járni.
Ebben még benne volt és most is benne van az a valami. Az a tűz, az a varázslat. Az a nem tudom
micsoda. Élet. Lelkesedés. Öröm. Igen, ez egy öröm és boldog előadás volt. Amit mi, nézők is minden másodpercét élveztük, de szerintem az ott lévő összes színész is.

MÁZS, SzPSz nagyot alakítottak. És persze a többiek is. Pálfalvy Attilát hiányoltam kicsit, mert eddig csak vele láttam ezt az előadást.
Polyák Lillát régen láttam már ebben a színházban. Ahogy megjelent a
színpadon!!! Nem lehetett nem rá figyelni és nem rá nézni. Beteríti az egész színpadot a hangjával és magával a megjelenésével is. (Ezt már többször megfigyeltem más előadásokon is és itt is ezt
éreztem, pedig ez nem főszerep volt és távol is ültem.) Fantasztikus, ami árad belőle.
Nem volt olyan rossz innen felülről nézni az előadást. A vetítések és a teljes összkép az jobban
látható volt. De az a mikika hiányzott.
Rosszat senkiről nem tudok mondani.
Mikor elsőször MÁZS megjelent hatalmas álló taps lett. Egyetlen egyszer volt ilyenbe szerencsém, a
JA színházba. Az Aranyembernél, mikor Bodrogi megjelent. Ott is furcsa volt, itt most főleg.
Egész előadás alatt minden jelenet után szűnni nem akaró tapsvihar volt. Néha zavart már, de a jó hangulathoz ez is kellett. Végül mindig a karmester vetett végig a tapsnak. Különben sose lett volna
soha vége a darabnak. Most az állótapsról nem kellett gondoskodnunk (itt nem is a szokásom, azt meghagyom a másik két színházba). Pillanatok alatt állt a nézőtér.

A végén Kero szokásához híven előjött, elmondta a kis beszédét, kihívta a zeneszerzőtől kezdve
a kellékesig mindenit, aztán vége lett az előadásnak. Szerintem mindenki boldogan és elégedetten távozott.

Ilyesmi előadás maradt meg bennem korábbról. Minden és mindenki a helyén volt, csúcs szuper szereposztással.
Kíváncsi vagyok, hogy a másik szereposztás tudott-e ilyen hangulatot produkálni másnap, vagy bármikor. Nem hiszem. A régiekkel szemben elfogult vagyok, még ha ők nem is a nagy kedvenceim.
Sajnálom, de én ezeket a kicsiket nem szeretem, és nem is nagyon szimpatizálok velük...
Elhiszem, hogy kell frissíteni, de túl nagy a korkülönbség a kicsik és a nagyok között és ………