14-én újra a József Attila Színházba jártunk. 

Most a Hattyúdal című előadáshoz volt szerencsénk. Késve érkeztem, de tényleg. Azt hittem, már be se engednek. 

Szerencsém volt…. Leültem és fél perc múlva elkezdődött az előadás. De szerethettek engem, hogy mindenkit fel kellett állítanom, hogy bejussak az első sor középre...

Ezt az előadást csak egyszer láttuk tavaly télen az elő bemutatón. Akkor szinte idős emberekkel volt tele a nézőtér, ez most vegyes korosztállyá változott. Akkor valahol hátrébb ültünk. Most visszatértünk az első sorhoz. De ezt most nagyon közel éreztük. Azaz a lábunk fért el alig, pedig....

A fent említett rohanásom miatt nem tudtam teljesen átszellemülni és együtt élni a darabbal, az első jó néhány percben.
Ettől függetlenül az előadás ugyan olyan jó volt, mint télen.

Akkor nem tűnt fel, hogy Piroska igazi kutyával jött volna, lehet a távolság miatt. Szerintem Kocsis Judit (Banyikné) nem volt annyira harsány, befogadhatóbb volt nekem.

Hamar vége lett az első felvonásnak.

Szünetből visszatérve a színpad közepére, pont a külső peremhez keveredett egy Republicos sál. Muszáj volt hozzáérni. ...és jól szemügyre venni Hirtelen végig is futott az agyamon, hogy vajon hányan jönnek erre az előadásra a Republic együttes miatt (a dalok) miatt, vagy inkább maga a darab miatt jönnek? Ezen eddig nem gondolkodtam el soha....

Aranyos jelenet volt, mikor Ömböli Pál (Notesz) épp előttünk énekelte a 67-es úton c. számot. Hirtelen rápillantottam a Republicos sálra is, majd egy pillanata alatt előjöttek a 8-os emlékek, mikor ez a szám volt a nagy sláger, az osztálykarácsony. Majd egyszer csak halk nevetés volt mellettem, így visszatértem a valóságba és rádöbbentünk, hogy az első sornak „hátránya is van”. :-) Ilyenben még nem volt "részünk". :-)

A második felvonásban a műv.házas jelenetnél Aranka parókája leesett, aranyosan megoldotta, mi jót mosolyogtunk a többiekkel együtt.

Kellemes este volt, csak nem lettem volna olyan fáradt…