11. 12-én a Nemzeti Színházba jártunk, annak is a nagyszínpadán. Az éjjeli menedékhelyhez volt szerencsénk.  A fő ok, ami miatt erre a darabra esett a választásunk, az Törőcsik Mari szereplése volt. Közrejátszott az is, hogy a Nemzeti Színház nagy színpadán még nem láttam előadást (a Kaszás Attila teremben 2x már jártam, kellemes csalódás volt), na meg ebben a félévben minden féle darabhoz volt szerencsénk, most is nyitottunk egy kicsit.  A darab bemutatója 8-án volt, akár mondhatni az elsők között láthattuk mi is.

A színház előtti tér, park szép. Csodálatos a kilátás a Dunára, a Gellérthegyre. Egyszer világosba (is) lehetne egyet sétálni erre. A színház belülről gyönyörű. A kő, a képek, a mosdó, a lépcső, minden. Nem voltak hangosak az emberek, olyan különleges hangulat volt. Persze, lehet én képzelem bele. Az érdekes öltözékű nézők itt sem maradtak el L

A színházterem szép, de én nagyobbra számítottam. Tetszett a különleges kék színű szék, a szép csillár. Minden. Nem volt se hideg, se meleg. A székek nagyok, kényelmesek. A teltház elmaradt.

Az 5. sor közepén ültünk. Nagyon jól lehetett látni, de minden sorból, mert minden lépcsőnél kezdődött egy sor, így mindenki ugyanolyan jól láthatott.

Elfoglaltuk a helyünket, kigyönyörködtük magukat és felfedeztük, hogy a színpadon, a széken ülő fehér ruhás emberek, azok nem bábok (mint a színpad elején feketék), hanem maguk a színészek.

A színpad nem egyenes volt, hanem lejtett egy kicsit. A díszlet összességében egyszerű volt. A havat jól megformálták, nem tudtuk, hogy mi lehetett, de a végén kiderítettük.  Műanyag székek, egy nagy asztal, egy ágy. A végén napozóágyak és esernyők. Ennél a jelenetnél nagyon jól megvilágították a „talajt”. Azaz ami addig fehérnek (hó), most sárgának (homokszínű) láthattuk, mintha valóban hó/homok lenne.

Volt még egy vetítő állvány, ami néha nagyon magasan, néha alacsonyan volt leengedve, szinte a színészek fejét súrolta. Fákat lehetett rajta látni a legtöbbször. Érdekes volt, ahogy változott a kép rajta.

Az előadás nem egy vidám történet. Emészteni kell még. Érdekes volt. Nem olyan volt az előadás, mint amikhez én hozzászoktam. Volt ott káromkodás is. Furcsa volt az elején a színészek és bábok „játszása”, aztán leesett, hogy azok Ők maguk. A bábok nagyon jól néztek ki, hajlíthatóak voltak, és nem is egyformák.  

Ezt a rengeteg szöveget megtanulni!!!!

Törőcsik Mari!!!!!!!!!!!!!! Fantasztikus volt!!! Ennyi szöveget megtanulni, elmondani és eljátszani!!! Most nem éreztem olyan vibrálása levegőben, mint mikor az Egy nyári éj mosolyában éreztem.  Ennél több volt most. Ennyit a színpadon lenni! Föl-le ülni, menni a lejtős színpadon. Néha azért volt bennem egy kis félsz, de szerencsére felesleges volt..

A végén a vastaps nem maradt el. 

Az előadás 1 felvonásos volt, de annak nagyon hosszú. ~1 óra 50 perc. Még szerencse, hogy a székek kényelmesek voltak. A vége felé lecsúsztam, mintha moziba lettem volna, és a kivetítőt néztem.  Nekem hosszabbnak tűnt és nyomasztóbbnak éreztem, mint néhány hete az Antigonét.

Mindenesetre még emésztenem kell. Hogy még egyszer megnézném-e? Nem tudom. A szünet nélküliség miatt nem…

A darab összességében jó volt. Törőcsik Mari eszméletlen.