11. 14-én az Operettszínházban jártunk, a szokásos „munkahelyi színházas csapattal”. Ennek apropója a 200. Menyasszonytánc volt.

Ezt az előadást csak 1x láttam, még nagyon régen, ami kellemes meglepetésként ért. Mikó István miatt főleg. Aztán nem is játszották túl sokat ezt az előadást, vagy program volt, így már nagyon szerettem volna újra megnézni.

Végre elöl ülhettünk. 2. sor majdnem közepe. De jól láttuk! Most nem volt semmi zacskócsörgés, beszélgetés, stb. Csak épp az utolsó pillanatban beesett emberek, akiknek középre szólt a jegyük.

A csalódás most sem maradt el.
Nekem nagyon tetszett az előadás megint. A szereposztással nem lehetett bajunk, szerintem minden egyben volt, jó volt. A zenei világa is tetszett. Bár ezzel nem mindenki értett egyet közülünk, de nekem bejött.

Mikó István…..:-) Ő az, akit régen nem bírtam. Bár élőben sosem láttam, de a Tini dal c. kazettán hallható Breki blues c. számát mindig utáltam, így Vele sose foglalkoztam. Nagy hiba volt….
Kíváncsi voltam, most milyen hatást vált ki belőlem.  Aranyos!!!!!!!!!!!

Mindenki hozta a tőle megszokottat, semmi negatív dolog nem jut az eszembe.

A végén nem maradt el a Színháztól már megszokott beszéd, többi szereposztás felsorolása, felhívása a színpadra. Elhangzott egy újabb közös munka terve is.

Egy újabb kellemes estében volt részünk. Remélem, nem hanyagolják el a darabot és többször is lehet majd látni.