December 07-én végre a Madáchban jártam. Először a pénztárban jegyeket vettem át, majd átsétáltam a stúdió elé. Mai program: Dögkeselyű bemutató. Nem volt kérdés, hogy megyünk az első előadásra, hiszen a szereposztás magáért beszélt. Az meg külön jól jött ki, hogy végül ez volt a premier előadás is. Madáchos premier előadáshoz eddig még nem volt szerencsém.  Az elmúlt napokban többször végighallgattam a neten a dalokat és nagyon megtetszett, egyre jobban éreztem, csalódni nem fogok. Ez a zenei világ közel áll hozzám.  

A filmet még ezer éve láttam, olyan alapzajnak ment. Nem is akartam előadás előtt megnézni, nehogy összehasonlításokat végezzek.

Bemutatókról nem szoktam hosszasan írni, de lehet, most kivételt teszek, mert a Stúdiós előadásoktól többen „félnek”, próbálok kedvet csinálni hozzá. A történet a filmre épül.  2 felvonás, ami pillanatok alatt eltelt. A szünetben kevés az előtérben a mozgástér, de nem zavart minket, az eseményeket és a látottakat meg tudtuk beszélni.

Érkezési sorrend, második sor közepe. :-)

Családias, bensőséges légkör, sok ismerős „Madách rajongó” a nézők között. Meleg. Nagyon meleg. Teltház.  Sötét, néhány kocka a színpadon, melyeknek minden oldalán különböző ábra, kép volt látható. Telefonkagylók lógtak a mennyezetből. Előadás közben a színészek a kockákat pakolgatták az épp aktuális jelenetnek megfelelően. Nem elég volt énekelni, szerepelni és még arra is figyelni, hogy a kockák rendesen a helyükre kerüljenek. Ennyi volt a díszlet.

Az előadás elején kicsit megijedtem, az első táncjelenetnél. Nem tetszett. De aztán többet nem volt ilyen érzetem, vitt az előadás magával. Volt néhány megmosolyogtató jelenet, szöveg. Mellettünk nem sokkal valaki többször rángatózott a nevetéstől, így az egész széksor is mozgásba jött. Egy idő után kicsit zavaró volt, mi nem nevetgéltünk annyit, mi inkább az összképre figyeltünk, a rezdülésekre. A második felvonás alatt többször is döbbent csend és figyelem volt. Újra együtt lélegeztünk és rezzentünk meg 1-1 jelenetnél. Nem egy vidám történet, de néha egy komolyabb dolog több tud lenni, több mondanivalója lehet, mint egy könnyedebb előadásnak.

Koós Réka és Zöld Csaba vitte az előadást. Fantasztikusak voltak mind a ketten. Koós Réka tehetségével egy musical plusszon szembesültem és nyáron a Mary poppinson ezt meg is erősítette. Így nem volt kérdés, hogy benne most sem kell csalódni. Nem volt olyan sokat a színpadon, de mikor ott volt, mindenki rá figyelt. Gyönyörű a hangja és ragyogott előadás közben.

Zöld Csaba… Őt még anno a Szegény gazdagokba láttam először és ott nagyon tetszett a játéka és a hangja. Azóta nem fogott meg benne az a valami, ami akkor igen. Ma igen. Tud ez a pasi is!!! Milyet játszott és énekelt!  Nem véletlen, hogy most (is) 4-en játszanak ebben a darabban abból a „híres Kerényi féle osztályból”. Ömböli Pál aranyos volt. Balogh Anna megint fantasztikus volt. Öröm volt őt hallgatni és nézni. Az osztályból ott volt még Victor, akinek nem jutott most nagy szerep, de aranyos volt. Jobban áll  ez a szerep neki szerintem, mint a Spamalotos karakter. Mindenesetre furcsa volt nem főszerepben látni. Barát Attila az egyik „biztos pont” nekem a Madáchba, Sándor Dávid mellet. Bírom mindkettőt, hogy szinte minden este más-más szerepben helytállnak. Dávid hiányzott is L
Hűvösvölgyi Ildikóra és Bajza Viktóriára jó volt ránézni.
Fehér Adrienn és Fekete Linda is jót játszottak.
Nem véletlenül hagytam utoljára a számomra ismerten Apát alakító Kőrösi András (azóta rákerestem és a Jézus Krisztus Szupersztárba láthattam) és a Kowarskit alakító Fejszés Attila. Mindketten éltek a színpadon.

Ez most végre egy igazi szuper előadás volt… Olyan, amiben minden benne van és él…
Remélem, hogy nagyon sokan meg fogják majd nézni és sikeres lesz. Szeretném, ha nem vennék majd le 4-5 előadás után. Februárba szívesen visszatérnék.  (Ez az én kedvenc színházam!!!!!!!!)
Már a szereposztás miatt érdemes elmenni és megnézni.