24-én délelőtt újra visszatértem a József Attila Színházba, a Füttyös kalandjai című gyerekelőadáshoz, amit szintén a Figura Stúdió Színház (Gyergyószentmiklós) adott elő. Hogy is kerültem ide? Kíváncsi voltam, hogy milyen egy gyerekelőadás, hogy „viselem a gyerekeket”. De inkább arra voltam kíváncsi, hogy az esti nem éppen vidám előadásban látott színészek láthatóak-e újra. 

Nem volt teltház. Sajnos az első sort lezárták, mivel a színpadot jól megemelték, nem sokat lehetet volna látni onnan. Még a 2. sor is kicsit necces volt. Még így is, hogy a magasak közé tartoztam, nem tudom, a kicsik mit láthattak.
A gyerekek többsége tátott szájjal nézte/hallgatta az előadást. Részese lehettem annak, hogy hogy rontják el a gyerekeket a szülők? Mellettem egy kicsi gyermek volt, anyukája ölében. A kisfiú csendben, tátott szájjal figyelte az előadást, miközben anyuka kis pereckéket evett. Majd kérdezgette a gyerek, hogy kér-e. Majd, hogy nem szomjas e. Persze, kellett neki minden. De eddig nekem olyan tapasztalatom volt, hogy a gyerekek nem tudnak „nyugton maradni”, most pont fordítva volt.

A történet egyszerű, aranyos. Füttyös, a lusta, de eszes fiú, akinek a szíve a helyén, elindul világot látni. Segít, ahol tud. Fát vágni, kuktáskodni, stb. A végén összeakad az elkényeztetett királykisasszonnyal és udvarával. Találkozik a kétfejű ördöggel is. Majd a végén a szerelem sem marad el. Az egész előadás alatt két zenész is volt a sarokban, akik népi hangszerekkel követték az előadást. 

Aranyos előadás, fiatal színészekkel. 
Kellemes délelőttben volt részem.