Január 28-án úgy hozta a szerencse, hogy Szolnokra látogathattam. Este a Sztárcsinálók c. musical főpróbájához volt szerencsém, másnap városnézésben volt részem. 

Ehhez a musicalhez nem volt szerencsém soha és sajnos a 82-es, 93-as előadásokból megjelent hanganyagok sem állnak a rendelkezésemre. Nagyon megörültem, mikor megtudtam, hogy Szolnokon ebben az évadban játszani fogják. A szolnoki barátnőm december közepén átküldte a szereposztást. Volt benne számomra ismert, kevésbé ismert név is. Szerettem volna elmenni és megnézni. De hogy ilyen hamar sor is kerülhetett rá, azt nem reméltem.
A szolnoki barátnőm kapott 2 jegyet a főpróbára, így én is el tudtam menni. 
A darabot nagyvonalakban ismertem (azt tudtam, hogy az ókori Rómában játszódik). 1-2 számot persze már hallottam, de szándékosan nem is mentem mélyebben bele.

A Színház kívül-belül gyönyörű. Kedves fiatal (matróz blúzos) lányok voltak a ruhatárba, szedték a jegyeket. Az 5. sorba szólt a jegyünk. Jól lehetett látni, főleg azért, mert nem ült előttünk senki. A nézők öltözékén meglepődtem. Kevés néző volt csinosan felöltözve.

Miután nem volt részem ehhez az előadáshoz „szerencsére” nem tudtam semmivel és senkivel összehasonlítani, ami azt hiszem, most nagy előny volt.

Sokat gondolkodtam, hogy röviden hogy is lehetne jellemezni az előadást. Az hiszem, az alábbiakkal. Tömény. Első látásra/hallásra nehezen felfogható és nehezen „emészthető”.

Rengeteg szereplő, táncos van a darabban, szinte egy perc szusszanásnyi idő sincs. Folyamatos változás, történés jellemzi mind a két felvonást. Épp ezért nehéz, mert nincs idő gondolkodni, elmélkedni. Egy pörgős, látványos előadás. A díszlet nem sokat változik, de a jelenetek annál inkább.

Az első felvonás vége felé többen az órájukra pillantottak. Nem értettem, miért, mert nekem, unalmasnak egyáltalán nem tűnt, inkább mozgalmasnak. De annak nagyon. Aztán szünetben kiderült, hogy több, mint egy órás volt. A második felvonás kicsivel rövidebb ideig tartott. Ez kicsit jobban átláthatóbb volt nekem, jobban fel tudtam venni a szálakat.
Azonban a tapsrend a végéről egy kicsit hiányzott.

A darab a római korban játszódik, Claudius császár halálát megelőzően nem sokkal és Néró császár halála közötti időszakban. A musicalben az abban időszakban történt események zajlanak le (pl. Britannicus (Claudius császár törvényes fia - költő) megmérgezése, Agrippina meggyilkoltatása, Octavia megölése, Poppea halála, Burrus halála, Seneca ráerőszakolt öngyilkossága, stb.).

A zenei világa rockzenére alapul, amit szeretek, így tetszett.

Az öltözék is rendben volt, nem volt kirívó, giccses, stb.

A szereplők? 
Azt hiszem, jobb, ha nem írok senkiről semmit, hiszen kevesüket láttam eddig még színpadon. 
Sajnos továbbra sem értem, hogy miért kell megaizéseket szerepeltetni. Vidéken is. Nem találtak színészt Néró szerepére??? Nem ájultam el tőle, sokszor Feke Pál jutott róla eszembe, de meg nem mondom, miért. 
Örültem, hogy végre Dósa Mátyást is láthattam, hallhattam: eddig mindig csak a Szilveszteri műsorban hallottam. Olyan más volt élőben.
Kovács Lottihoz már az Into the woods-ban volt szerencsém, aranyos volt ott is, most is.

… és akkor a szokásos leg….
Leggyengébb pont? Talán a két apostol. Valami zavart bennük.
Legkellemesebb: György-Rózsa Sándor, akiről 2011-ben lemaradtam, mint Jézus (Mária Evangéliuma), most láthattam. Ebben a szerepben látva, hallva, gondolom, milyen jó lehettet anno abban az előadásban is. 
A táncosokat nézve, egyszer csak ismerős arcot véltem felfedezni, de azt hittem, agyamra ment a Toldi című előadás. Szerencsére másnap megnyugodtam, hogy a tánckarban benne van „Toldi György” (P. Petőcz András).

Egyetlen egy bajom volt, hogy a sok esemény miatt nem tudtam minden esetben mindent áttenni a mai korba. Ezért is írtam, hogy „nehéz”. Persze így utólag, hogy az egész hétvégémet erre, a történelmi háttérre és a zenék szövegére szenteltem, már sokkal világosabb minden.
Annyi, de annyi minden történt a két felvonás alatt, hogy ezt egyszer kevés volt látni. Nincs meg az „összkép”. Ha ezt most Pesten játszanák egy fél évig, igyekeznék többször elmenni, hogy lássam, mennyire és hogy ér össze a darab, illetve azokra a részekre jobban tudjak figyelni, amik felett most elsiklottam. Az utolsó hétvégi előadásra mindenképpen szeretnék visszamenni.
Összességébe egy jó előadás részese lehettem. Aki teheti, menjen, nézze meg, mert különleges.

Mivel már megint hosszúra sikeredett, azért álljon itt a történet maga is. Azaz ezt szűrtem le.

A musicalben szereplő történetet Juvenalis meséli el. 
A történet Néró életéről szól. Agrippina (édesanyja) és Seneca (nevelőapja és egyben tanítómestere is) segítségével császár lesz. A hatalomra éhes szülők eltávolítanak mindenkit az útból, akik veszélyeztetetheti Nérót. Agrippina elküldi Ulrikát is, egy fiatal lányt. 
Először minden rendben van, azonban Néró kicsúszik a kezükből. Hatalomvágyó és öntörvényű, bosszúálló uralkodó lesz. Megmérgezi féltestvérét (Britannicust), mivel az tehetségesebb költőnek és színésznek tűnik. Agrippina és Seneca próbálja megállítani, de nem sikerül. Megölet, meggyilkoltat mindenkit, aki az útjába áll(hat). Katonáival megöleti Édesanyját. Nem sokkal később Poppea (új feleség) hatására Octáviát (előző feleség, amúgy Claudius lánya). Poppea rábeszéli, hogy énekeljen és szerepeljen színházban is, ne csak szavaljon. Megfogadja a tanácsát és részt vesz egy„tehetségkutató versenyen is”, ahol Zodius – Conchita Wurst ként – lép fel (az előző két versenyt ő nyerte meg). Néró egy piros farmerkabátban jelenik meg, BON JOVI-s felirattal. (Na, azt nem tudtam megállapítani, hogy a tetkói igaziak voltak-e, vagy nem.) A versenyt Néró nyeri meg, mivel emberei megfenyegették az ellenfelet. A következő „áldozat” Kiprios lesz (róla később). A történet vége fele Poppea és Burrus is meghal. 
Végül Seneca-t rákényszerítették az öngyilkosságra. Néró sem marad életben, véget vet életének.

A 93-as Cd borítóján Néró mellett Kiprios/Jézus (is) szerepel, mint főszereplő(k). A mostani szereposztásban ez a karaktert hátrébb sorolták, de kulcsfontosságú szerepet tölt be, ezért nem írtam róla eddig.

Fontos szerepet kap a musicalben - egy vélhetően kitalált személy - Kiprios (görög férfi – Juvenalis testvére), akit fűbirtoklás miatt ki akarnak végezni. (Juvenalis fehér ruhában, Kiprios fekete csuhát visel). Juvenalis meg akarja menteni. Seneca úgy megy ebbe bele, hogy Kiprios játssza el Jézust. Abban bízva, hogy Néró hatalma és népszerűsége csökkenni fog. Ulrika – akit Agrippina elküldött a császár közeléből – belépett a keresztények közé. Mikor Kiprios Jézusként megjelent, sok követője akadt rövid idő alatt. Ekkor arra kéri Seneca, hogy a híveit beszélje rá egy terrorista cselekedetre (Cserébe útlevelet kapna). Ulrika lett az ál-Jézus egyik fő híve. Juvenalis még szól testvérének, hogy meneküljön el, amíg nem késő. De Kipiros élvezi sikert és a Megváltó szerepet. Ezek a fanatikus hívők Néró ellen lázadtak, de Néró ebből is előnyt tud kovácsolni. Majd a keresztények rákényszerítik Kiprios-t a halálra, hisz a Megváltónak teljesítenie kell a küldetését.

Körülbelül erről szólt az előadás. 
Jó szórakozást mindenkinek, aki megtekinti az előadást. 
Érdemes megnézni.