Vasárnap este (02. 15.) a József Attila Színházban jártunk, a Jótékonysági gálaesten. Egy hete vettem meg a jegyeket. 
Aranyos kedves este, sok olyan fellépővel, akiket eddig még sose láttam élőben. Volt olyan is, akiket nem ismertem, de a nevük ismerős volt, vagy még az sem…, vagy a nevét hallva kapcsoltam, hogy szinkronhang; de vajon ki is lehet? 

A színpad családias hangulatot árasztott. Jobb oldalon a zenészeknek alakítottak ki egy kis helyet. baloldalon egy asztalka, két szék. (Később az est házigazdái itt ültek és konferálták fel a fellépőket). Néhány nagyobb szobai növény tette hangulatosabbá, otthonosabbá a környezetet.
A nézők között is a fiatalok közé tartoztunk, a zenei világ sem az volt, amihez hozzászoktunk az évek alatt, de engem, ez cseppet sem zavart. Anyumat annál inkább. Teljesen más világba csöppentem. A múltba, de mégsem…. Nagymamám biztos irigykedett, hogy olyan színészeket, énekeseket láthattam, akiken ő nőtt fel… 
Különleges varázsa volt az egész estnek. Rá kellett jönnöm, hogy öregszünk… 

Azt hittem, csak egy felvonás lesz, de nem. Szünetben többen elmentek, valószínűleg azért, mert sokáig tartott, messziről jöhettek. Nem hiszem, hogy azért, mert nem tetszett volna nekik. Mellőlünk is többen elmentek, így be tudtunk menni a 2. sor közepére. Azért innen jobb volt smile hangulatjel

Mindkét felvonás nagyon igényes és különleges volt.
Most írjam azt, hogy hiányoztak a RaM-os „terrorista lányok?” Történt ugyanis, hogy az első sorból fényképezőgéppel vette valaki az előadást. A 3. szám körül az ültető hölgy megkérte, tegye el, de a füle botját sem mozgatta az illető. A szám után elette a ketyerét, majd újra elővette és mikor a gép lemerült, a telefonjával folytatta. Na, a RaM-ba mit kapott volna ezért!!!!! 

Bár nem hangzott el, hogy nem lehet kép és videofelvételeket készíteni. De akkor is. 
Az est házigazdája Pécsi Ildikó és Mihályi Győző volt. 
Közel 30 fellépőt láthattunk hallhattunk (pl. Bencze Ilona, Koncz Gábor (őket azért soroltam előre, mert hétvégén is láttam őket más előadásokban), Császár Angéla, Lévay Viktória, Molnár Piroska, Kováts Kriszta, Csonka András, Hegedűs D. Géza – akiket ismertem. Akiket élőben sose láttam, pl. Esztergályos Cecília, Kállay Bori, Kovács István,. És az „ismeretlenek” pl. Medgyesi Mária, Pálos Zsuzsa, Géczi Dorottya stb…) 
Csongrádi Katához sem volt eddig szerencsém, mindig örülök olyannak, akiről tudom, hogy egy gimibe jártam :-) Dalokból, versekből állt az este. A Gyarmati István és kisegyüttese kísérte az énekeseket. Minden énekes lelkes volt, vidám, élettel teli, gyönyörű dalokkal, hangokkal. Akik nem énekeltek, azok költők verseivel léptek fel. Elhangzott Ady Endrétől, József Attilától, Petőfi Sándortól, Szabó Lőrinctől, Szép Ernőtől, Wass Alberttől 1-1 vers. Bencze Ilona Márai Sándortól hozott egy részletet.
Kár, hogy az iskolába nem így olvasták/mondák el a verseket, lehet, jobban megszerettem volna az irodalmat?!. 
Nem volt gyenge pont, csak volt egy fellépő, aki nyáron egy szabadtéri előadáson evett, beszélt, telefonált. Ő most fellépőként volt itt, de nem tudtam neki felejteni a nyarat, így nem tudtam „csodálni”.

Szándékosan hagytam a végére Gyulányi Eugéniát. Eugénia 100! éves. Bot nélkül, csinosan, kedvesen érkezett a színpadra. Ma is aktív, színházi körökben forog. Elszavalt egy gyönyörű Szép Ernő verset. Olyan átéléssel adta elő, sok fiatal megirigyelhetné. Csodálatos pillanatokat élhettünk át vele, neki köszönhetően.

Tartalmas, különleges szép estében volt részünk.