02. 17-én az Újszínház stúdió színpadán (Bubik István Stúdiószínpadán) jártam.

A Meztelen éj…Mozart című 2 személyes előadáshoz (Mozart és Constanze) volt szerencsém. Mozart utolsó éjszakája….Műfaját tekintve „rondó”. Ilyen fajta előadáshoz még nem volt szerencsém, elképzelésem sem volt, hogy milyen hatást fog kiváltani belőlem. Épp ezért nem is hívtam magammal senkit, nehogy estém csuklásokból álljon.
A stúdiószínpadra egy parkolóház mellett kellett felmenni az emeletre. Szerencsére ezek sima egyszerű lépcsők voltak (nem úgy, mint a Madách Stúdiószínpadához vezető út), egyéb sétára nem volt szükség. Valami kígyó szerűség volt a falra festve, ahogy a lépcsőn haladtunk felfelé. Nem kellett megvárni senkit, mindenki akkor érkezett, mikor akart. 
A terem előtt büfé, székek, asztalok, családias hangulat. Majd 19:30 előtt 5 perccel engedtek be minket a terembe, ahol mindenki szabadon választhatott helyet magának. 3 sor volt, de minden sor meg volt emelve (szerintem). Én az első sor közepét választottam magamnak.

A díszlet egyszerű volt. Egy ajtó, amit Mozart mosdónak használt, egy zongora szék., és egy ágy. Az ágy oldalára zongorabillentyűk voltak ráfestve. Az ágyon két piros párna és talán egy sál.

1791. december 5-én járunk, este. Mozart halála előtt néhány órával. Örülniük kellene, hiszen Mozart Londonban állást kapott, és Magyarországról pénzadományt küldtek neki. 
Azonban Mozart már nagyon beteg, érzi, hogy nincs sok hátra ezért úgy érzi, tiszta lelkiismerettel és hazugság nélkül kell a földi életet elhagynia. Úgy érzi, el kell mondania, hogy milyen szerelemi voltak a házasságuk előtt és alatt.
Egy „játékba” kezdenek. Constanze felhúz egy gyűrűt az ujjára és visszakerülnek a múltba. Először Haydn feleségeként láthatjuk Constanzet, és a fiatal Mozartot. Mikor ezt a kapcsolatot eljátsszák, Mozart rosszul lesz. A felesége kér, hogy ne folytassák, de Mozart el szeretne mesélni mindent. Így a gyűrűn csavarnak megint. 
Most egy kirándulás helyszínén vagyunk, ahol egy gazdag lánnyal próbálkozik, de a ez a kapcsolat sem jön össze, a társadalmi különbségek miatt. Egy újabb roham után egy pékségbe csöppenünk, akol a pék lányával ismerkedik meg. A lány ellenáll neki, de a sok pezsgő hatására elcsábul.. Hiába szereti a lányt, de Mozart társadalmilag feljebb való, mint a lány, ezért nem találkoznak. A lány teherbe esik, még öngyilkosságot is elkövet, de sikerül megmenteni. Constanze ezt már kezdi lelkileg rosszul viselni, de folytatják a „beszélgetést”. 
Következik Marianne, Mozart unokahúga. Vele levélben napjainkig is tartja a kapcsolatot, mindent megírnak egymásnak. 
Majd elérkezünk Aloysiához, Constanze nővéréhez. Pedig a feleség azt hitte, hogy szerelem volt első látásra az ő találkozásuk…
A következő kapcsolata egy vak zongorista nő volt.

Ennek a történetnek a végén Mozartra kerül a gyűrű és Constanze mesél. Az gusztustalan uzsorásról. Majd Mozart rádöbben, hogy honnan volt pénzük akkoriban. 
Majd következett a fiatal magyar tanítvány, aki hajlandó lett volna felségül venni Constanzet, de ő a nagy korkülönbség miatt elhessegette még a gondolatot is.

A gyűrű visszakerül a feleség ujjára. Következik egy operaénekesnő, akivel Prágában ismerkedett meg, mikor az új opera bemutatóra készül. A hölgy feleségül akar menni Mozarthoz, a férje is belemegy a válásba. Azonban a beteg Mozart haza akar menni feleségéhez. 
A gyűrű gazdát cserél. Constanze meséli el viszonyát egy orvossal. Az orvos felségül venné, de Constanze siet haza, hiszen férje is jön haza a bemutató után. 
És elérkeztünk december 5-éhez. 
Megkönnyebbülnek, és rájönnek, hogy szeretik egymást. 
Azonban a jövőt már nem tudják tervezni, Mozart ereje fogytán. Majd meghal. kezében egy búcsúlevél, melyet az unokahúgának írt…….

Az előadás 2 felvonásból állt. A gyűrűváltásokat zene, sötétség váltotta, ezzel is izgalmasabbá tették a történetet. Különleges, érdekes előadást láthattunk.

Nagyon jót játszott mindkét szereplő (Kökényessy Ági és Almásy Sándor).
Minden jelenet váltásban más és más arcukat mutatták.

Felemelő és érdekes estében volt részünk.

Mozart most is olyan „bolond” volt, mint az operettszínházban. Azt hiszem, az Amadeust is meg kell néznem majd valamikor.