21-én egy olyan előadást néztem meg, melyet már sokan láttak és mindenki nagyon dicsért, így én is kíváncsian vágtam neki a délutánnak. Az előadás címe: És már senki sem – Tíz kicsi néger. Játékszín.
Első sor. Teltház. Délutáni előadás ide vagy oda, de még mindig meglepődök, hogy a legtöbben farmert, pólót viseltek. 
Az előadás Agatha Christie regényéből készült. Olvasni nem olvastam, de TV-be rengetegszer láttam már. A történet így nem volt ismeretlen, kíváncsian vártam, milyen lesz.

A színészek alakítása egytől egyig nagyon jó volt. Nem dicsérek senkit külön, hisz mindenki maradandót alkotott.

Viszont nem volt felhőtlen a boldogságom, mert mikor már kezdtem beleélni magam szünet lett. 
Túl hamar. 
Majd megkezdődött a 2. felvonás és kb. fél óra múlva jött a következő szünet. 
Biztos ezzel is fokozni akarták a hangulatot, (vagy nem tudom), de nekem olyan volt, mintha TV-t néztem volna és a „szokásos” reklámblokk következnének. Vagy egy opera előadás a sok szünettel (ezért nem járok oda). A 2 szünet egem megzavart és így nem tudtam úgy beleélni magam, mint ahogy kellett volna. Már nem volt az az izgalom bennem az utolsó felvonásra.

Ezt leszámítva kitűnő játékot láthattunk. De ez egyelőre elég volt egyszer…