Február utolsó hetében – hétköznap – 3 különböző színházban is jártam.

Hétfőn (23-án) a Madách Stúdiójában, a Dögkeselyű című előadáson.

Az eső kicsit szemerkélt, szerencsére annyira nem olt vészes, de esernyővel készültünk. ½ 19 után néhány perccel érkeztünk. Olyan szerencsénk volt, hogy a jegyes néni (aki a Színházban az I. emelet lépcsője tetején szokott jegyet kezelni – aki nem a kedvencünk – nyitotta a nagyajtót. Fel voltam készülve, valami leszúrásra, vagy valami rossz dologra, de kedvesen beengedett minket. Le akartunk ülni a folyosón a kispadra, de teljesen beengedett minket. Még a VUK-os kiállításra is bekísértek minket. Körbenéztünk gyorsan, de erre jövő héten OF előtt még bőven lesz időnk, így visszamentünk a Tolnay szalonba. A terem szélén székek voltak körbe (ilyen talán még sose volt) és ott ücsörgött mindenki. Aztán 50 körül inkább felálltam és beálltam a sorba (azaz akkor még sor se volt). De nehogy már ne elsőként jussak be, mikor elsőként érkeztünk:-)

Furcsa volt, hogy most nem rendes sor volt, hanem a székekről felpattanó emberek oldalra álltak be és onnan igyekeztek az ajtón is bejutni.

A lépcsőn felfelé haladva, (19:12) átszűrődtek a hangok a nagyszínpadról… Olyan jó volt meghallani a Fantomos dallamokat… Időztem volna még ott egy kicsit… 
Nem volt sehol foglalt szék, így bőven lehetett választani helyet. Most a másik oldalra ültünk (a bejárattól távolabbi részre). Üres volt az egész rész, de nem mertük megkockáztatni, hogy valakitől ne lássunk, így az első sor közepe felé ültünk le. Szép lassan érkezni kezdtek az emberek. A kezdésre teltház lett. 
NAGYON KÖZEL VOLT AZ ELSŐ SOR!!! Néha már zavaró is. Főleg azért, mert igyekeztünk a lábainkat a lehetőleg legjobban behúzni, hogy a színészek ne botoljanak meg benne. Batát Attila és Posta Victor néha 20 cm-re állt tőlünk. vagy még közelebb. Ilyenkor lehetetlen volt a mimikára figyelni, nem tudtunk és nem is akartunk rájuk nézni… Még jó, hogy ott volt a sok kocka és azokon az ábra. Ezen az oldalon ülve más ábrákat is fel lehetett fedezni, mint a bemutatókor. Többször azt néztem. És persze egész előadás alatt koncentráltam, hogy ne rontsák el és mindig, minden ábra jól kijöjjön. A zene továbbra is nagyon tetszett és az előadás is. Jobban összeért a bemutató óta, de többször volt kisebb bakizás, nyelvbotlás. Amit teljesen megértek, mert sok a szöveg, a színészek több helyen is játszanak, nehéz lehet annyi szerepet „fejben tartani”. Talán Réka és Victor nem „hibázott”. Csaba nagyon fáradtnak tűnt, de ez is érthető, hisz a napokban volt egy új bemutatója. Nagyon tetszik, ahogy Batát Ati eszi az almát, ahogy a késről eszi meg…

Jó előadás volt. Tetszett megint. 
Lehet jövő héten visszatérek, és akkor lesz egy Madáchos hetem :-) De még addig kitalálom.

Természetesen a mai estén sem maradt el a zacskócsörgés és a nápolyi eszegetés pont mögöttünk. Ez az első felvonás felénél kezdődött és a szünetig ki is tartott. Szünetbe szenvedtek, hogy menjenek-e haza, vagy ne….Végül „nagy örömünkre” maradtak, de a második felvonás alatt rendesen viselkedtek… 
Kifelé menet furcsa volt, hogy nem voltak az előtérben a fantomos díszletek. A lépcsőn a villany néhány pillanatig eloltódott. Lefele haladva néhányan bekukkantottunk a nyitott ajtókon, ahol 1-2 fantomos díszletet, egy lábszárat pillantottunk meg. Majd egy kisebb zongorát is. Talán ez is a fantomból való volt? … Kint szerencsére az eső nem esett.