25-én egy véletlen szerencsének köszönhetően az Ábel című előadáson kötöttem ki. Addig nem is akartam a József Attilába Színházba menni a Csalóka Szivárványra, amíg ezt nem nézem meg.

Előadás előtt még jegyekért rohangáltam, majd a szakadó esőben megérkeztem a Színházba. 
A 7. sorban ültem. Szerencsére egész jól láttam. Nem is tudom, mikor ültem ilyen távol a színpadtól. Jól láttam, de a mimikát nem lehetett megfigyelni. Ez hiányzott. De ennél az előadásnál is volt több olyan jelenet, ami az első sor közepéről ülve nagyon közel van. 
A darab nem volt rossz. Rájöttem, hogy szeretem, ha van zene egy darabba, így zenés részek különösen tetszettek. Az első felvonás a könyv I. kötetét foglalta magába. Mivel régen olvastam a könyvet, úgy rémlik, mintha néhány dolog máshogy lett volna, de valószínűleg én emlékszem rosszul. Egy tartalmas, szép első felvonást láthattunk. 
Szünetbe hamar visszatértem a helyemre, néztem a mennyeztet és a kis szobrocskákat a falon. Ahogy körbenéztem, néhányan elmentek, bár nem értettem, miért….
Második felvonás elkezdődött. Abel ült a vonaton, Kolozsvárra tartott. 
Ez a rész a könyv II-III. kötetéről szólt, néha kicsit leegyszerűsítve, hogy beleférjen egy órába. A történet jó volt, érdekes is egyben.
Nagyszerű színészi alakításokat láttunk megint. 
Nagyon tetszett az Ábelt alakító Varga Ádám. Helyes, fiatal srác, kellemes hanggal. 
Negatív dolog nem jut eszembe, sem az előadásról, sem pedig a nézőkről. 
Elég sok fiatal volt, de nem hallottam őket sem beszélni sem eszegetni….
Vagy olyan távol voltak tőlem?