27-én pénteken fáradtan érkeztem a József Attila Színházba. Otthonról mentem, jól kiszámítva, hogy az utolsó pillanatba érjek oda, hiszen ott úgyis előadás előtt csak 10 perccel engednek be. 
A 18:55-ös érkezésem sem bizonyult későnek, hiszen a ruhatárnál még elég nagy sor volt. A teremben viszont elég kevés ember. Az erkély meg sem volt nyitva. Szerintem fél teltház lehetett. Az első sor jobb oldala is teljesen üres volt. 
Persze, én az első sor közepén ültem. A Nagyváradi Szigligeti Színház és a Nagyvárad Táncegyüttes közös produkciójához volt szerencsénk, melynek címe: Világcirkusz.

Mit is írjak…. Kihagyhattam volna. Nem tetszett. Azaz nem tudtam hova tenni. És nem is nagyon étettem. 
A táncos részek szépek voltak. Kicsit balett jellegű is volt, de mivel nem értek a tánchoz, nem tudom, mit akartak kifejezni a táncukkal, csak sejthettem. A táncos jeleneteknél ismerős dallamok szóltak, de nem tudtam mi az, csak azt, hogy már hallottam és tetszett.

Az előadás maga??? Érdekes volt…

Minden szereplő arca fehérre volt festve és azon különböző fekete mintázatok voltak. Isten volt az egyetlen, aki nem volt kifestve. 
Az előadásban minden volt. Tánc, ének, szerelem, vér, káromkodás, Isten, Ördög és Halál. Idézetek Adytól, Petőfitől. Arany János neve is mintha előkerült volna. A darabnak mozgalmas volt minden pillanata, unatkozni egy cseppet sem lehetett…
Egy Cirkuszi társulatnak csak egy női tagja van, Remike. Remikébe az összes többi tag szerelmes. A hölgy, aki szép piros ruhát visel, azt mondj a fiúknak, hogy vérben, emberi vérben akar fürdeni. Aki a legtöbb vért hozza, azt választja párjának. A csapat két részre oszlik, Meghirdetik a Világcirkusz-t és elkezdődik az öldöklés. A Halál figyelmezteti az Ördögöt (Belzebub) és az Istent, hogy a Földön baj van, jöjjenek. 
Láthattunk varjak által kivájt szemű halottakat, fej és láb nélküli katonát. 
Isten, Belzebub, Halál tanácskoznak. 
Az emberek már elállatiasodtak. Istent kényszerzubbonyban elviszik, mert azt gondolják, hogy bolond. A Halál megmenti és sereget toboroznak. A Halál a halottakból, Isten az élőkből próbálkozik. Istennek nehéz dolga van. Közben Remike elfoglalja a Mennyországot, az Ördög is ott van már. Az angyalok lejönne segíteni, vagy elkergetik őket. Isten lányokat „varázsol belőlük”, de a csapat toborzásnál ez is kudarcot vall. 
Aztán Istent golyó általi halállra Ítélik, de nem tudják lelőni. Ekkor már megjelenik a Halál és a tábora. Remikének és az Ördögnek mennie kell.

Persze aztán biztos van/volt ennek valami mondanivalója, de nekem nem jött át. Lehet, mert nem jártam utána? 
Nem volt nagy taps, mivel kevesen voltunk. 
Szünetben sokan elmentek, de az első sorba többen leültek, így az nem volt olyan üres. 
Az Ördögöt alakító Diményi Leventében volt valami kedvesség, ravaszság. Hangja is volt, jól is táncolt. A többi színész is jól játszott. 
Szereztem egy prospektust az előadásról, amelyből kiderült, hogy Mozart Requiem-éből hallhattunk részleteket.
Ezt az előadást kihagyhattam volna. Ez nem tetszett….

(Hétvégén utánajártam. Nagy Dániel 1926-ban íródott Cirkusz c. regénye alapján állították színpadra. A regény az I. Világháború vérontásáról szól. „A Remike kívánságára vérért lihegő artisták, a világban tévelygő, teljesen naiv Isten, a mindenen diadalmaskodó kegyetlenség – mindez borzasztó látomás a világháborúról, és még annál is többről: a mai és mindenkori ember esztelenségéről, önzőségéről, kíméletlenségéről.” (szinhaz.net2014. 05. 12.) Hát….erre nem gondoltam… ezt megtudva sem tetszett….)

Az előadás Debrecenben, a Csokonai Színházban március 6-7-én látható lesz.