2015. 03. 07. "Ha majd egyszer mindenki visszajön" (2) –Vígszínház
Szombat este az Operaház Fantomja után a Vígszínházban kötöttünk ki, melynek oka a hónapokkal ezelőtt megvásárolt jegy mely a „Ha majd egyszer mindenki visszajön”. c. darabra szólt.
Szívesebben levegőztem volna még, mélyen megérintet az előző előadás.
Nehéz volt átszellemülni és áthangolódni egy „mesés darabból” a kemény valóságba.
Szép lassan teltház lett. A nézők miatt is visszatértünk a valóságba, hiszen eszegettek, előadás alatt cukrot bontogattak, kínálgatták egymást. Előadás vége felé azon morogtak, hogy miért ilyen hosszú, nem tudták, hogy egy felvonásos, stb… (Érdekes, nekünk mondták).
Ehhez az előadáshoz ősszel a bemutatón volt szerencsénk. Már akkor nagyon megtetszett, ezért szerettünk volna duplázni belőle. Csak kár, hogy most ilyen felfokozott és elvarázsolt állapotba érkeztünk.
Megpróbáltam áthangolódni, de többször a Fantomot, a teliholdat, Raoult láttam magam előtt, nehéz volt koncentrálni.
A darab az I. világháborúba ment magyar katonákról és feleségeikről szól. Búcsúzástól a hazaérkezésig. Dalok, sebesülések, „szórakozás”, Kodály és Bartók dal gyűjtése, színház, bordélyház, kórház, fogság, stb.
Nagyjából emlékeztem arra, hogy miről fog szólni, de mégis sok „újdonságot” figyeltem meg. Hát igen, egyszer nem elég megnézni valamit.
Jól összeért az előadás. Sokkal jobb volt a hangjuk a színészeknek. Telekes Péter természetesebben alakított a tájszólással beszélő katonát. Csőre Gábor énekhangja jobban tetszett, mint előzőleg.
Az előadás most is nyomasztó, szomorú és fájdalmas volt.
Mivel a díszletre emlékeztem, most nem tűnt annyira „félelmetesnek” és „hátborzongatónak”, mint első látása volt, de mégis bizarr és furcsa hatást váltott ki belőlem. Az a nagy „fémember” olyan furcsa…
Nagyon tetszett a 3 feleség meséje és éneke, mikor levelet írnak férjeiknek.
Nem tudok kiemelni senkit, mert mindenki jó volt.
Kérdés, hogy mikor jövök majd újra ebbe a színházba. Több előadás címe is tetszik, de félek…Még várok….
