18-án az Operettszínházban jártam, a Rómeó és Júlián. Elég időben indultam, gyalogoltan néhány villamosmegállót, majd a Budai hídfőnél felszálltam a villamosra. majd a Jászai Mari tér után újra gyalog folytattam az utam. Útközben beugrottam a Játékszínbe a félretett jegyekért, majd az Operettbe további jegyekért. 18:00-kor sikeresen elfoglaltam a helyemet az első sor közepén. 
Ez a darab sosem tartozott a nagy kedvencek közé, ehhez képest már néhányszor volt szerencsém ehhez az előadáshoz. 
A régiek közül szinte alig szerepelt valaki (Csuha Lajos, Földes Tamás, Nádasi Veronika, Csengeri Ottilia) és kb. ennyi. 

Most se lett a kedvenc előadásom. Persze jó volt, hogy mindenki fiatal, meg minden, de nekem nagyon furcsa és nem tudom megszokni. 

Barkóczi Sanyi aranyos volt, de a többiek most sem gyakoroltak nagy hatást rám. Nem éreztem egyetlen pillanatban sem a bizsergést, a tüzet, az örömet a lelkembe.
Veronika és Földes Tamás volt az est fénypontja, de nem is vártam mást. KisKero beleillet a fiatalok közé. A Verona hercegét alakító Angler Balázshoz még régebben a Veled Uramba volt szerencsém, ahol táltost alakított. Ott sokkal jobban megfogott, mint most. 
Karányi Péter Tybaltját nem lehet összehasonlítani SzPSz-éhez, de nekem Szilveszter lesz/marad szerintem mindig Tybalt. 
Jenes Kitti aranyos, csinos lány, nem volt rossz.
A zene is olyan furcsa volt, nem olyan volt, mint a cd-n. 

Tudom-tudom, hogy „el kell engedni a régieket”, tudomásul kell vennem, hogy már egy új generáció van, de ehhez még biztos „nem nőttem fel”. Biztos majd idővel megszokom és megszeretem, de vajon akarom-e? 

Összességébe nem volt semmi rossz, nem tudok rosszat mondani senkiről. Gyenge pontot sem.
Az egész előadáson természetesen sokat dobott az első sor közepe. Akárki akármit mond, az első sornál nincs jobb hely :-)
Teltház. Rengeteg fiatal, nagy sikongatások a tapsrendnél. Mögöttem egy aranyos kislányka ült, aki teljes átéléssel nézte az egész előadást, néha halkan felkiáltott, felsóhajtott. Cuki volt. Nem lehet elég korán elkezdeni a színházba járást :-)

Kíváncsian várom a júniusi Én és a kisöcsémet és a Fame-t, mivel azokat eddig még nem láttam, így a „fiatalok” lesznek az elsők és velük fogom megismerni, megszokni és esetleg megkedvelni ezeket az előadásokat.