26-án életemben először a Karinthy Színházban jártam. A Kis herceg c. előadáshoz volt szerencsénk. 
A színház olyan kicsike azokhoz a színházakhoz képest, ahová járni szoktam. Az előtérbe,  a színház előtt rengeteg gyerek. Ezen egy cseppet sem lepődtem meg, mi is két iskolás leányzóval érkeztünk. 
Az erkély első sorába szólt a jegyünk. Amíg nem mehettünk be, a lépcső tetejénél álltunk és próbáltuk elolvasni a falon lévő színészek arcképe alatt látható neveket, melyeket csak részben tudtunk elolvasni sajnos… Lehet kellene szemüveg mindkettőnknek? 

Miután elfoglaltuk a helyünket szépen lassan érkezett egy osztály, stb. Pillanatok alatt teltház lett. 
A gyerkőcök egész csinosan fel voltak öltözve, főleg a kisebbek, akik szülőkkel, nagyszülőkkel érkezetek. A nézőtér is aranyos, olyan kis aprócska. Az erkély első sora jó volt, bár néha a korlát bezavart. 
Egyszer csak meghallottuk az alábbit: „kérjük, ne felejtsék el kikapcsolni”. Összenéztünk. Kisfiú mögöttünk: Apa, apa nem hagyták ki a telefon szót? (na, már a színházba is magyartalan mondatokat kell hallani a gyerekeknek? Mi lesz így?)

Egy egyszemélyes, 2 felvonásos előadást láttunk.  Az előadó Szirtes Balázs volt. Őt 1-2 évvel ezelőtt a Belvárosi Színházban már láttam egy kisebb szerepben.
Az előadás aranyos volt. A lurkók csendben, bekiabálások nélkül figyelték az előadást. Mellettem egy csinos kicsi lány ült a nagymamájával, tátott szájjal nézte az előadást, azonban megéhezett, kis színházas táskácskájából elővette a csokit, próbálta csendesen kibontani és jót eszegetett belőle. Látszott rajta, hogy nem most van először szinházba. Az öltözéke, a viselkedése, a csini táskája és a szünetben a beszélgetésükből is az jött le. Nem elég korán kezdeni a színház szeretetét :-)

A második felvonás a lámpagyújtogató-s bolygónál kezdődött. 
Érdekes, ez a rész a gyerekeket nem kötötte le annyira. Sokan ficánkoltak, duruzsoltak, stb. a szék is kezdett kicsit kényelmetlenné válni. Nekem is jobban tetszett az első felvonás. 
Szirtes Balázs egyetlen baki, dadogás nélkül mesélte el a történetet. A végére szemmel léthatóan elfáradt, amit meg is értek. 
Egyszerre volt Lámpagyújtogató, részeg, tudós, róka, stb. Egész előadás alatt képeket vetítettek elénk (pl. repülőgép, sivatag, rózsák, csillagos ég, hold stb.). Miközben a színpad mindkét oldalán kis csillagok is megjelentek, mikor este volt.
A díszlet egyszerű volt. Két ládácska, amin hol Ő ült, hol pedig a kis herceget (egy báb) ültette a ládára. A színpad másik oldalán egy homokbuckát láthattunk, melynek tetején szintén sokat ücsörgött a kis herceg. E mögött tudott Balázs átöltözni (kabátot cserélt, sapkát, koronát, szemüveget vett fel, rókának öltözött be).  A bábot Balázs nagyon ügyesen kezelte. Nagyon tetszett, amikor az egyik kezében a báb volt, a másik kezében a kis herceg sálja, ami, mint kígyó elevenedett meg és körbefonta a kisherceg lábát.
Aranyos estében volt részünk. Végre nem volt hideg hazafele. Kellemes, tavaszias este volt.