2015. 04. 30. Hangemberek – Újszínház
Április 30-án a Hangemberek című előadáshoz volt szerencsénk. Nagyon vártuk, kíváncsiak voltunk rá. ¾ 19 körül már a Stúdiószínpad előterében találtuk magunkat, leültünk, dumcsiztunk. Végül majdnem utolsóként mentünk be, mert nem vettük észre, mikor nyitották ki az ajtót.
Végül a 2. sor közepén foglaltunk helyet. Teltház.
Amíg nem kezdődött el az előadás, ismert filmzenéket hallottunk.
Díszletként egy kivetítőt, két kisebb kanapét, egy asztalt és 1-2 széket láthattunk.
Az előadás elkezdődött. A kivetítőn megjelent egy szöveg, ami arról szólt, hogy mikor és miért vált fontossá a szinkronizálás.
Majd kisebb fekete fehér bejátszásokat láthattunk „az első” magyar szinkronosokról, és az általuk szinkronizált filmekről. Elmondták a riportban, hogy nekik is új dolog, de szívügyük a szinkronizálás. Majd következett a Pannónia Filmstúdió a Hűvösvölgyi útról (1957).
Egyszer csak 1993-ban találtuk magunkat, mikor megjelentek a magán szinkronstúdiók. Ekkor már szereplőkkel ment az előadás. Mihály (Mihályi Győző), Cica (Esztergályos Cecília), Emese (Kökényessy Ági), Hajmási Péter (Kautzky Armand), Júlia (Koncz Andrea) István (Lux Ádám), Zsolt – stúdiótulajdonos (Szakács Tibor), Józsi – szinkronrendező (Incze József).
Betekintést nyerhettünk arról, hogyan várják a munkát, mivel kereskedelmi csatornák is akkor indultak, gondolnák, egyre több lesz a munka is.
Majd 1994. Választás. Megtudjuk, hogy Mihály választási rendezvényekre hívják szavalni. Kiderül, keresztelőkre, temetésekre is szívesen eljár „haknizni”. Hajmási Péter összeveszik a kezdő Julikával, mert elrontja elsőre a mondatát, zavarban van, stb.
Szerelem alakul Emese és Péter között. Közben a munka több, a fizetés nem nagyon változik.
A II. felvonás 2004 körül kezdődött, az újabb választási kampánnyal.
Később a színészek sztrájkolni akartak. Rövidebb tekercset, több pénzt szerettek volna, és ragaszkodtak volna, ahhoz hogy a filmek végén legyen felsorolva a nevük, mint régen, stb. Ki is érkezik az egyik kereskedelmi csatorna riportere (Szabó Sipos Barnabás). Kiderül, ez neki nem hír, abban semmi szenzáció nincs, hogy néhány szinkronszínész (akiket „senki nem ismer”) sztrájkolni akar.
Majd elérkezünk 2014-be. Mihálynak semmi munkája (már 61 éves, nem hívják verset mondani, keresztelőre, temetésre; fiatalabbak akarnak.). Péter és Emese válni akar.
Cica rosszul lesz. Ekkor a kivetítőn megjelennek az időközben meghalt színészek arcképe. Megható volt.
Egész előadás alatt láthattunk néhány filmrészletet, illetve azt, ahogy azt szinkronizálják….
Nagyon kellemes, de mégis szívszorító estében volt részünk. Valószínűleg ennek az egésznek a 90%-a valóságos lehet…. Szomorú…
Szerintem ezt ősszel újra megnézném, mert 1-2 dologra nem teljesen emlékszem.
