A dátumra nem emlékszem pontosan. Ami biztos, hogy az öcsém még nem tudott írni és olvasni, mert a „J” betűs matricát, amit vettünk a színházban, fejjel lefelé ragasztotta fel a szekrényére.

Anyum szerint az elsők között nézhettük meg. Jobb oldal 2-3 sor. Azok a gyönyörű székek, függöny és illat. Olyan varázslatos volt. A színház épületét nem lehetett összehasonlítani a Vígszínházzal, de az előtér, nézőtér kellemes hangulatot árasztott. Úgy tetszett minden, pedig az előadás még el sem kezdődött.
Anyum felkészített minket, hogy kiket ismerhetünk (Lindából a Tomi; Süsüből a királylánynak a hangja; Szomszédokból a Taki bácsi). Örültem nekik, de engem csak az érdelelt, hogy végre élőben láthatom „Koppányt” – azaz Vikidál Gyulát.  Élőben ŐT J)))) A többi nem érdekelt! 
Az előadás fantasztikus volt. Sok kis kép, hang megmaradt bennem. Az viszont örök emlékkép, hogy Vikidál Gyula fehér ruhában jött le  a lépcsőn, paróka nélkül, és olyan hangja volt!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Előadás után természetes volt, hogy a kazetta nélkül nem jövünk haza, melyet nagy büszkén én vettem meg a szüli-névnapi pénzecskémből. Úgy rémlik, mintha 300 Ft.- lett volna. De lehet badarság, nem emlékszem. A kazetta természetesen megvan. Imádtuk.