Sajnos érettségi után a sulijaim Budán voltak, így semmi csábítást nem éreztem a színházi világ iránt. Valahogy nem… Gimibe mindig ott volt a jegyes néni, de egyedül nem akartam menni. Most az esélye se volt meg. De mikor 2003-ban megtudtam, hogy Fantom van, tudtam, hogy arra mennem kell! Ott a helyem. Az akkori páromat hidegen hagyta, pedig az egyik kolléganője volt a premieren és rengeteget áradozott nekem (is), hogy milyen fantasztikus előadás. Annyira szerettem volna menni….. Persze jegyet sem volt egyszerű szerezni, de nem érdekelt, tudtam, hogy előbb vagy utóbb, de megnézem. Sajnos 2005-ig kellett rá várnom. Az egyik barátnőm is kedvet kapott, eljött velem...  Megérte ennyit várni. Akkor már volt net, tudtam, mikor kezdik árulni a jegyet. Odamentem 8-ra. kb. annál az ablaknál állt a  sor (ahol most a OF-es plakát van kint). kb. ½ 13 körül végeztem a jegyvásárlással… Ezek után csak jó előadás lehet!
Elérkezett a nagy nap. Szép meleg nyári este volt. Akkor még szerencsére nem volt nagy légkondi láz, nem kellett félni attól, hogy megfagynánk….
A „nagy” Madách!!! Ahol nem voltak csinosan felöltözve az emberek!!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! Mi van??? Mi történt, mióta ez a divat?
A szereposztással csak ott szembesültünk. Sasvári, Krassy Renáta. Raul?? Úgy rémlik Milu volt, Ő azért nem „hatott meg”, mert a velünk szembeni házban laktak évekig és őrá sose úgy néztünk, mint „híresség”, hanem úgy, mint egy „halandó” emberre…
Gyönyörű előadás. Mindent jól láttam. Jót bőgtem. Fantomnak drukkoltam. Eszembe nem jutott, hogy sírni fogok… Először még tartottam magam, de aztán elengedtem magam… Renit akkor láttam először, de mély nyomot hagyott bennem. Olyan szép hangja volt.
Akkor eldöntöttem, hogy erre a darabra vissza kell térnem, látnom kell még egyszer…