Nem emlékszem pontosan, hogy 1988-ban, vagy 1989-ben volt szerencsém anyummal, öcsémmel és a nagymamámmal ehhez az előadáshoz. Nem elöl ültünk szerintem, de életem egyik legjobb élménye volt. Még ma is emlékszem öcsém csinos kis öltönyére, szép szőke hajára. Olyan pici volt.
Az előadás? Nagyon tetszett minden. Végre valami „normális” előadást láthattam. Többször voltunk előtte is színházba (Dörmögő Dömötör, János vitéz, Háry János), de nem tetszettek.. Ez A padlás telitalálat volt. Mindannyiunkat elvarázsolt az első perctől, az utolsóig.  Nagyon tetszett. Megvettük a kazettát is (melyet ronggyá hallgattunk).  Nem sokkal később (lehet, hogy csak 1 év múlva) újra ezen az előadáson találtuk magunkat. Anyum kolléganője, férje és a kisfiúk (öcsém ovis társa) is velünk tartottak. Ők az első sor közepén ültek, mi valamivel hátrébb, baloldalon. Anyum kolléganője jó fej volt, hátraült hozzánk, öcsém meg előre ült a helyére. Végigénekelték az egész előadást, Kaszás Attila és Hegedűs D. Géza a tapsrendnél ki is kacsintott rájuk, meg is tapsolták őket. Jaj, de irigyeltem őket.
1995 elején az osztállyal is ellátogattunk erre az előadásra. Nem tudom hol ültünk, de nekem olyan volt, mintha hazamentem volna. Addigra már elkészült a színház felújítása, nem győztem csodálkozni és gyönyörködni, hogy milyen szép lett. Az előadást imádtam. Már tudtam, hogy a Herceg felülről fog érkezni, ezért én csak a plafont bámultam, le ne maradjak róla. A többiek nem értették, mit nézek, várok. Szerencsére nem maradtam le róla :-) Imádtam az előadás minden percét, az összes színészt, az illatot, a hangulatot.