Advent első vasárnapján részese lehettem többed magammal a „csodában”, melyet Bot Gábor és vendégei varázsoltak nekünk egy közel 3 órás koncerttel.
Álljon itt javítás nélkül az, ahogy néhány nappal a koncert után leírtam.

„részese lehettem én is Annak a KONCERTnek 2012.12.02-án…. Az érzéseimet, a koncerten tapasztaltakat még mindig nehéz szavakba önteni. Maga volt a csoda az a ~3 óra. Külső szemlélőként minden stimmelt. Maga az épület is már nagy hatással volt rám (elég rég jártam már ott). Majd azt hittem, rosszul látok, mikor fogasokra tették fel a kabátjainkat (ilyenben sem volt még részem…). Bent a terem is fantasztikus volt. Majd megjelent Gábor elegánsan és csinosan és megszólalt….. majd éneket…. Közben én valami más világba keveredtem, teljesen elvarázsolva éreztem magam. Komolyzenét még élőben sosem hallottam (erre nem vagyok büszke L ) Fantasztikus volt. Futkosott a hideg a hátamon, mikor a fiatal Mónika zongorázni kezdett… aztán jött a többi vendégművész is… (egy dolgot az elején furcsálltam, de aztán minden világossá vált… Történt az, hogy mellettünk „folyamatosan beszélt” egy hölgy egy úrnak… morogtam is magamban, hogy ilyen gyönyörű koncerten mit lehet beszélni, ezt hallgatni kell.) Nem vártam a szünetet, mert annyira jó volt elvarázsolva lenni. Meglepő volt és jó érzés, hogy a szünetben szinte csak mosolygó és boldog embert láttam (persze lehet, hogy ezt csak képzeltem, mert én nem voltam magamnál…. ) Pikk-pakk eltelt a szünet, és a varázslat folytatódott… Majd Gábor felkonferálta Ivánt! És felállt mellőlünk a székről, így minden világossá vált (amit nem értettünk ez első részben). Ott ült mellettünk a tolmács hölgy, mellette meg Iván. Így minden világossá vált, hogy azért beszélgettek, mert tolmácsoltak egymásnak… Iván szintén lenyűgözött… Mit hagytam még ki? Mindent, mert ezeket az érzéseket és emlékeket nem lehet leírni… Hol sírnom kellett, hol elfelejtetem levegőt venni… És elhangzott a vége felé a Vándor című dal… Ha eddig varázslat volt, akkor ez alatt a dal alatt mi volt??? Meghaltam… össze kellett kanalazni, de ahogy láttam, másokat is… Azt hiszem, meg volt a sírás is…. Aztán egyszer csak vége lett…. Aztán jött a dedikálás, és a sok boldog arc… Hazafelé nem is éreztem, hogy esik az eső… 3 napig a föld fölött jáG rtam. Szerintem most sem tértem vissza teljesen…. (vissza gondolva az elmúlt éveket, akkor azt hiszem, merem állítani, hogy aznap olyan élményben volt részem, amelytől olyan boldog vagyok/lettem, hogy évek óta nem voltam ilyen boldog… Ez nem boldogság. Ez annál több. Feltöltődés? Az, de mégsem… varázslat, csodaszép álom, ami mégis megtörtént)
Szerintem sokunk nevében tudom mondani, hogy egy másik, egy felfoghatatlan állapotba kerültünk. Köszönöm mindenkinek, hogy együtt élhettük át azokat a csodálatos perceket és pillanatokat…. Gábor újra csak köszönöm szépen és persze a csapatodnak is… és Nektek is többi Rajongó… Várom a folytatást!!!!
Aki még nem hallotta volna Gábort élőben. Menjen és nézze meg, és a „Rabja” lesz.” Most ennyi év után is hasonló érzésekkel tudok visszagondolni erre az estére. Jó lenne újra egy ilyesmi előadására elmenni……………"