Magyar Színházas darabokra az első alkalmakkor nagyon lelkesen indultunk, mentünk. Próbálkoztunk… A lelkesedésünk több előadást látva kicsit alább hagyott (nem a színészi előadások miatt)... Erre az előadásra semlegesen indultunk neki. Én titkon valami jót és különlegeset képzeltem el. Ennek oka nem volt más, csak az, hogy a 2000-es évek elején sokat jártam Shaolin bemutatókra, edzéseket nézni (Kerepesre), stb. Nekem nagyon megtetszett a hangulat, a látvány, a kelti „kultúra”, harcművészet, ALÁZAT, stb. (Ezer éve nem jártam ilyen jellegű rendezvényen, meg is kell, hogy valljam: hiányzik!) 
Így mikor megtudtam, hogy a színházban is lesz egy ilyen „harcos” dolog, gondolkodás nélkül jegyet vettem. Az ismerőseim nagytöbbsége nem követte a példámat, a sok „csalódás” , miatt és talán azért sem, mert őket annyira nem foglalkoztatta a „harcművészet világa”.

Próbáltam előadás előtt 1-2 nappal tájékozni a neten, több-kevesebb sikerrel. Végül is nem tudtam eldönteni, mire számítsak.
Időben a színházba értünk. A hidegre felkészültünk, melegen voltunk felöltözve.
Ritka pillanatok: Full teltház!!! Rengeteg gyerek! A színpadot megemelték, így nem volt az igazi, de a látvány kárpótolt bennünket (szerintem).
Az előadást – már ha lehet annak nevezni – legyen inkább egy harcművészeti bemutató Őze Áron Igazgató Úr nyitotta meg. Elmondta, hogy az életének fontos része a harcművésze és ezért ezt próbálta a színpadra hozni. A zenét az  InFusion Trio zenekar szolgáltatta. 3 fős, inkább modern zenét játszó együttes. A hegedűs a Vígszínházas Hegedűs a háztetőn című előadásban is szerepel.
Nem szeretem a tuci-tucit, annak tűnt. De mégsem volt az. Teljesen jó aláfestés volt a harcos jeleneteknek. Volt olyan jelenet, mikor a zene nem szólt és a harcművészeké volt minden szerep és látvány. Láttunk fegyvernemekkel való küzdést (kard), bottal való küzdést és verekedéseket. Ők a Nemzetközi RAJI BUDO Iskola tanulói, mesterei voltak. A harcművészeti bemutató Aikido volt. Másabb volt, mint az általam „megszokott” Kung Fu Quan és Chung Hop Kuen. Az alaplépéseket itt is meg lehetett ismerni, stb. Fehér és sötétkék ruhát viseltek. A gyerekek tátott szájjal figyelték a bemutatót velem együtt. Vajon kik voltak? Edzésre járnak? Ott hallottak erről az eseményről?

Nem is emlékszem, hogy volt-e szünet, hogy meddig tartott. Csak arra, hogy nagyon tetszett. Élveztem minden percét, pillanatát.
Fenomenális volt!!
Egyedi, különleges, meglepő. Megint olyan élményekkel gazdagodtunk, amit színházakban nem szoktunk.

Sajnálom, hogy akkor nem írtam jegyzett erről a napról, mert csak halvány emlékeim vannak. Azért halványak, mert azóta se keveredtem ilyen esemény közelébe. Szeretnék. Nagyon jó volt!!!

A zene? Számomra teljesen új és egyedi. Tuci-tuci, de hegedű és egyéb komolyzenei motívumokkal vegyítve. Nagyon jól kiegészítették egymást, megvolt az összhatás a zene és a harc között. A zenekar 3 főből állt, a harcművészek körülbelül 10-12-en lehettek, minden féle korosztályból. Sajnos ebben sem vagyok biztos.

Csak jókat és szépet lehet erről a napról írni. Természetesen ennek hangot is adtam a környezetemben. Többször hívtam a színházat, hogy mikor lesz a következő, de azt mondták nem lesz, csak ez volt, „kísérletként”. Néhány hónappal később Székelyföldön lehetett ennek egy kicsit továbbfejlesztett változatát látni. Szerintem sikeres volt. Miért nem lehet újra megismételni? Bármelyik budapesti színházba, művelődési házba elmennék, hogy újra részese lehessek ennek a különleges bemutatónak. Köszönjük szépen!!!!