Az akkori párommal és az anyukájával látogattam el erre a darabra, mely a nagy kedvenc volt. Ők még nem látták. Kíváncsi voltam, de féltem is. ….Az első Kaszás Attila nélküli Padlásom.  Igó Évát és Pápai Erikát leszámítva teljesen más szereplőgárda van már. Valami hatalmas „fájdalmat éreztem magamba”. Kaszás Attila nélkül Padlás?  Mondanom sem kell, hogy kb. végigbőgtem az egész előadást. Szemenyei János (révész) tett rám egyedül pozitív hatást, nála megfogott valami. Rá mondhattam el egyedül, hogy érzelmileg, hangilag elért nálam olyan hatást, mint 15 éve a többiek. Szünetbe tündéri volt „anyósjelölt”. Megkérdezte, hogy minek akartam jönni, amikor úgyis tudtam, hogy ez lesz. Mert előbb-utóbb túl kellett esni rajta. Válaszoltam. Na, akkor döntöttem el, hogy lehetőleg minden olyan előadást meg szeretnék nézni, ami érdekel és az „eredeti szeplőgárdával”, mert utólag bánni és sajnálni fogom. Illetőleg más szereplőkkel ki tudja, hogy fog rám hatni…
Azt hiszem, elmondhatom azt, hogy újra a Padlás volt az, ami gyökeresen megváltoztatta az életemet és szép lassan elkezdtem színház függő lenni.