26-án megint 2 előadás között kellett választanom. Most még izgalmasabb volt a helyzet, mert mindkettőre jegyem is volt. Választhattam a Vízkereszt, vagy amit akartok és az Abigél között. Végül az utóbbi mellett döntöttem, mert a másik előadás jegyét tovább tudtam passzolni. (Így jár, aki nem írja fel a bérletes előadás napját…)
Az Abigél bérletes előadás volt, melyre két kolléganőmmel mentem. Nekem természetes volt, hogy a Pesti Színházba lesz az előadás, nekik meglepetés volt, ők az Operettbe készültek. Szerencsére időben kiderült, hogy mi a helyzet.
Az utolsók között érkeztünk, de legalább már nem volt tömeg az előtérben :-)

Teltház. Vegyes korosztály. Kellemes hőmérséklet.
Szinte hibátlan szereposztás. Most láttam az előadást itt 2x. Még mindig furcsa volt kicsit. A Thália Színházat jobban megszoktam már. Viszont a színészeken úgy éreztem, hogy már „otthonosabban mozogtak volna” az itteni bemutatóhoz képest.  Mivel ez már a 6. Abigél előadásom volt, megpróbáltam nem egybe látni az egészet, hanem részletekre, karakterekre figyelni.

A közönség lelkes volt, de persze 1-2 morgó, értetlen társaság akadt. Meg se lepődtem azon, hogy mögöttünk idősebb nénikék ültek, akik eljátszották ugyanazt, mint néhány napja az Újszínházban. Itt is hangosan kommentálták a megjelenő színészeket. Igen, az a Gazdag Tibor… Látod, az ott a Zsolt.. Tudod, a  Polyák Lilla férje. Nahát, ez a Hirtling István még mindig milyen jó kiállású…. Már meg se lepődtem. Néha helyeseltem magamban, néha összenéztem a kolléganőimmel és kuncogtam 1-2 pillanatot. Most nem tudtam ezen dühöngeni.

Az előadás jó volt, mint eddig mindig. Nagyon tetszett minden. Már nagyon ki voltam éhezve zenés előadásra, így valószínűleg még jobban örültem minden egyes dallamnak :-)

Homonnay Zsolt ebben az osztályfőnök szerepben szimpatikus, ebben a karakterben szeretem. Vagy csak ebben? Jó volt most is.
SzPSz most is, mint mindig kifogástalan volt.
Vágó Zsuzsinak is nagyon örültem.
Nádasi Veronika újra lenyűgözött. De ezen (sem) lepődtem meg. Ő hangilag és játékilag is meggyőzte a két kolléganőmet is (Ennek örültem).
Bálint Ádám olyan volt, mint szokott, nem tudok rosszat mondani.

Nagyon tetszett Simon Panna (Kis Mari) és Prescsák Rita (Torma) játéka. Vajon előzőleg is hozzájuk volt szerencsém? Most többet figyeltem rájuk. Simon Panna aranyos volt. Siménfalvy Ágotához is már régen volt szerencsém, most Horn Miciként láthattuk. Kellemes hangja most is tetszett, csak szegény még nem nyerte el eredeti alakját. Elsőre fel se ismertem, csak a hangja volt ismerős és akkor esett le, hogy ki is ő.

Igazából Gazdag Tibor és Hirtling István miatt döntöttem úgy, hogy ezt az előadást választom, hiszen hozzájuk nem igazán volt még szerencsém élőben. Azaz olyan emlékem van, hogy egy fesztiválon Gazdag Tibor énekelt volna és meg is lepődtem, hogy milyen jó a hangja. Hirtling Istvánhoz is csak egyszer, 2 évvel ezelőtt az Óbudai Macskákon volt szerencsém, de nem láttunk belőle sokat.
István (Torma Gedeon-igazgató) teljesen lenyűgözött. Van neki is egy tekintélyt sugárzó kiállása, Szigorú, de mégis kedvességet sugárzó igazgató szerepében láthattuk. Nála is lehetett érezni, hogy nem lehet nem rá figyelni. Sajnálom, hogy eddig nem volt hozzá szerencsém. 
Gazdag Tibor (Vitay tábornok) alakítása furcsán hatott rám. Nagyon tetszett, de mégis teljesen máshogy játszott, mint akikkel eddig láttam, de nem volt rossz. Örültem, hogy végre színpadon is láthattam!!! Remélem lesz még hozzá szerencsém hozzá más szerepben is.  

Arányi Adrienn volt nekem megint az est csodája. Még mindig teljes odaadással, bedobással állt a színpadon, lelkesedés, öröm az arcán. Bár talán mintha jobban kellett fogni, mint régen, de nem biztos, lehet csak én éreztem így.
Csuha Lajosnak is mindig örülök, most sem volt másképp.

Szerencsére minden renden zajlott a színpadon, zenekari árokban, nézőtéren. Azaz semmi „bajt” nem lehetett érzékelni, remélem nem is volt és végre egy sikeres előadást élhettünk meg.

Viszont ez a nézőközönség nem a már megszokott Operettszínházas közönség volt. Elég passzívak voltak, nem volt hatalmas taps, fütty, stb. jelenetek között se nagyon és a végén se. Nem hiányzott olyan nagyon, de ez mindig hozzátartozott egy Operettes musicalhez.