Légy jó mindhalálig (2014. 05. 24.) – Thália Színház
Csokonai Színház (Debrecen) Légy jó Mindhalálig, de vendégszereplésként Budapesten, a Thália Színházban. A cím hallatán egyből rohantunk jegyet venni. Most nem számított, hogy esetleg ismeretlen szereplőket láthatunk. Nem nekünk kell utazni hozzájuk, ők jönnek hozzánk.
Nem vártam semmi különöset. A sok gyereket meglátva viszont az előtérbe és a nézőtéren, kicsit elment a kedvem és már előre morogtam egy kicsit. Kellemes tavaszias idő, így a légkonditól már előre féltünk, de szerencsére nem működött.
Tény és való, a gyerekek nem fogták be a lepénylesőjüket. Többször rájuk kellet szólni. Vajon Pesti gyerekek voltak, akik nem voltak kíváncsiak erre, vagy fáradt vidékiek akik tele vannak élménnyel és ez már sok? Ez már sose derül ki….
Az előadás viszont egy igazi remekmű volt. 1-2 nagyobbacska fiúcskát elég tehetségesnek gondolunk. A Misit (Lehner Zalán) alakító ficska egyenesen tünemény volt. Ártatlan, bájos kis archoz egy kellemes hang párosult.
Valkay Tanár úr (Dánielfy Zsolt) olyan csodásan játszott és énekelt, hogy szem nem maradt szárazon. Mi meg csak tapsoltunk, őrjöngtünk. Majd ő is elérzékenyült.
Olyan megható pillanatok és percek részesei lehettünk az este alatt, aminek nem mindennap lehetünk részesei. Nyugodt szívvel ki merem állítani, hogy jobb előadást láthattunk, mint néhány pesti előadás. A szív, a lélek, az alázat, a boldogság minden pillanatát átélhettük. Ez sugárzott a társulat minden tagjáról is.
Biztos örültek, hogy ilyen nagy sikerük van. Kocsák Tibor a nézőtéren ült. Vajon ő mit értethetett?
Megnézném színesen újra, de ilyen élményben biztos nem lehetünk részei többnek. Olyan emelkedett és varázslatos percek/pillanatokat élhettünk át, amiket csak ritkán lehet látni. Ritka, hogy a színészek egytől egyik meghatódnak és velünk együtt örülnek.
Köszönöm, hogy ezt a remekművet elhozták ide hozzánk, köszönöm a remek színészének, csapatnak és a lelkes közönségnek, is. Remélem, a rendetlenkedő gyerekek is később úgy emlékeznek vissza, hogy nem volt rossz é s megható pillanatokat élhettek át.
Az állótaps egyértelmű volt, elsőként álltunk fel, minket pillanatok alatt követett szinte mindenki.