Június első estéjét a Madách Színházzal kezdtük. Spamalot! És a különleges előadás. Nem jubileumi (162.) előadás, de mégis egyszeri és megismételhetetlen… Oka nem más, mint az, hogy Eric Idle (a legendás Monty Python humorcsapat tagja) és John Du Prez (Spamalot zeneszerzője) jelenléte. Persze ez nem akkor és ott derült ki, hanem hónapokkal ezelőtt. Se előtte se utána nincs/nem volt Spamalot, biztos nehéz volt felkészülni a szerepelőknek erre a különleges előadásra.

Többen mentünk mi is. Mehettem volna kisautóval, de én inkább a gyaloglást választottam. Így is időben odaértem. Sajnos csak a 4. sor szélére jutott hely. Mivel már többször láttam ezt az előadást is, minden féle helyről, nem szomorkodtam nagyon… Bizakodtam, talán.. talán mégis látunk… Igen, láttunk addig, amíg nem ültek le a 3. sorba….. kb. 180 cm-es emberkék… Rosszasághoz folyamodtam… Nem csináltam még ilyet. Cipő le, lábaimat magam alá tettem. Így már nem volt rossz… És végig is bírtam ülni így az első felvonást… és a második első részét.

Rengeteg ismerős arc a nézőtéren. Szerintem minden Madáchos/musical kedvelő, aki tudott és tehette az eljött... Még el sem kezdődött az előadás, de sok lelkes és mosolygó társaságot, embereket láttam. Örömünket fokozta, mikor Eric és John Du Prez bejöttek a 2. ajtón és az 5. sor közepére beültek. Kisebb társasággal érkeztek, ők ültek mögöttünk. Jó kis társasághoz „keveredtünk”. Az ilyen „elit társaság” feledtetni tudta az első sor hiánya okozta bánatunkat. Sőt!!

Azt sejtettük, hogy több szereposztás lesz, de hogy ki mikor és miben lesz látható, azzal nem foglalkoztam, bíztam benne, mindenkit láthatunk majd. Azaz azt tudtuk, hogy Serbi és Lilla egyedül lesz, de a többi karakter több szereposztásban fog megjelenni.

Időben kezdetét vette az előadás.

Az első felvonásban Ömböli Pált láthattuk Patsy-ként.  Őt még nem láttam ebben a szerepben, így ennek örültem. Galahad anyját Galbenisz Tomasz alakította. Őhozzá sem volt még szerencsém. Egyre jobban kedvelem őt is, aranyos volt. Tetszett az alakítása.

Sir Robinként Weil Robi lépett színpadra.

Sir Lancelot, Artúr Király, Sir Galahad már az első felvonásban váltották egymást, hiszen ők 3-an voltak. Azaz Sir Lancelotból csak 2, de az utolsó jelenetben (franciáknál) már Steve és Bazsi együtt szerepeltek. Ők ketten 2-3 jelenetként váltották egymást, nem 1-1 felvonásban voltak.

Sir Lancelot szerepében Nagy Bazsit láthattuk egészen az utolsó jelenetig.

Az első Artúr Király Szerednyey Béla volt, aki hozta a rá jellemző laza stílust.  

Galahadként Nagy Sanyi lépett színpadra. (De rég láttam már vele. Még legelőször). Cuki volt! Olyan Sanyis. A Szóban forgó dal című számot Lilla a 3 fiúval együtt énekelte. Ezt követen Victor maradt a színpadon egészen a Svájci „jelenetig” ott elköszönt és Feke Pál folytatta a szerepet.

Barát Ati szintén a Tavasz-nyár jelenetben érkezett meg, mint Artúr király. Neki is nagyon örültem, mert eddig még hozzá sem volt szerencsém.

Az első felvonás utolsó jelenetében a franciáknál Steve és Bazsi is a toronyban együtt léptek fel.

A 2. felvonás elején még Barát Ati alakította Artúrt. Az esernyős jelenet (élet mindig szép) után váltotta Szervét Tibor. A jelent előtt Sándor Dávid érkezett, mint Patsy :-) (Valakinek az esernyője nem záródott be. Szegény. Azokkal az esernyőkkel mindig történik valami.

Sir Robint ebben a felvonásban már Szente Vajk alakította. Hozta a tőle megszokott játékosságot.  Sir Lancelotként a varázslós jelenetet leszámítva Hajdú Stevet láthattuk. A fekete lovag még Feke Pál volt, de Herbert apjaként újra Nagy Sanyi érkezett a színpadra. Volt 1-2 jelenet, amikor minden szereplő együtt volt a színpadon mindkét felvonásban.

Az est legnagyobb különlegessége az volt, hogy most nem az első sor 1. szék alá helyezték a szent Grált, hanem az 5. sor 11. szék alá, ahol Eric Idle foglalt helyet. Őt hívták fel a színpadra. Volt némi köszöntés és örömkötés, majd folytatódott az előadás az esküvővel.

A tapsrendnél már hatalmas ováció fogadta a színészeket. Állótaps? Naná. Szerintem egyszerre állt fel mindenki. Kereshettem a cipőmet. Bár azt felvéve se láttam sokat. Kocsák Tiboron kívül (Erik Idle + John Du Prez őket láttam felmenni, hiszen majdnem mellőlem indultak a színpadra) Szirtes Tamást és Tihanyi Ákost láttam még a színpadon. 1-2 embert még kihívtak a színpadra, de nem láttam kik azok. Bemutatni megint elfelejtették őket. Most ezen meglepődtem? Nem!!! Valaki állítólag el is esett, vagy csak megbotlott? Ezt sem láttam, nem is tudom, ki lehetett az.

Összességében egy fantasztikus est részesei lehettünk. Mindenki együtt örült, együtt nevetett. Ahogy figyeltem, szerintem a mögöttünk lévő Erik Idle és a hozzá tartozó társaság is jól érzet magát, sokat nevettek.

Szerintem mindenki nagyon jól érezte magát. Hiányérzetem leginkább csak azért volt, mert megint nem mutatták be Ákosékat és tuti, hogy nem ismerte őket mindenki. Ebben az Operettszínház még mindig jóval előrébb tart…

Nagyon örültem, hogy olyanokat is láthattam a színpadon, akiket ezekben a szerepekben nem. 

Barát Ati szerepelhetett volna többet is, szerintem neki jutott a legkevesebb idő.

A Sir Gelehem/stb.. Szerepeit is valahogy másként osztottam volna be, hiába a Sanyi a legjobb benne, Victornak kevés szerep jutott. Feke Pál Fekete lovagja nem nyűgözött le annyira.

Mikor a 3 Artúr Király énekelt, akkor Barát Ati hangja fogott meg legjobban.

 Nem tudok LEG-et mondani... Minden úgy volt szép és jó, ahogy volt.

 A szereplők bemutatása hiányzott, de úgy látszik, ez sosem fog változni.

 Teljesen feltöltődtem és minden egyes percet, pillanatot élveztem. Lehet, jobban éreztem magam, mint az Abigélen múlt héten. Ez már kellett a lelkemnek, a pszichémnek. Pedig legelőször (évekkel ezelőtt) elég fapofával néztem végig az előadást. Most meg…. Már előre kuncogok, vagy még mindig meg tudok valami újdonságra rácsodálkozni.

Viszont egész előadás alatt olyan érzésem volt, hogy az a bizonyos „összhang” most megvolt. A nézők és a színészek is jól érezték magukat. Szerintem sugárzott az arcuk nekik is. Még olyan színészek arcáról is öröm, felszabadultság látszódott, akik ezen az előadáson nem szoktak tündökölni annyira. Minden egyben volt.

Nem véletlenül lehetett olvasgatni áradozó és lelkes bejegyzéseket is még napokkal később is. :-)

 Ez megint egy nagy KÖSZÖNÖM este volt.