25-én a Félúton a Fórum felé (Stephen Sondheim első musicalje) című 2 felvonásos előadáshoz volt szerencsénk. Félve indultunk útnak, sok jót nem fűztem az estéhez. Molnár Piroska és Szombathy Gyula miatt esett a választásunk erre a műre.
Nemrég volt a bemutató, de ennek ellenére nem volt teltház. És még hűvös idő is volt a teremben :-(.
A díszlet, jelmez tetszett. A történetbe volt szerelem, kavarodás, féltékenykedés, mindez úgy, hogy az ókori Rómában járunk. Az előadás nem lett a kedvencem, de nem unatkoztam egyszer sem. Sokkal kellemesebb meglepetés ért, mint azt előre gondoltam. Nem volt rossz, csak ez nem az én világom… Persze több olyan jelenet volt, ahol szinte mindenki nevetett rajtunk kívül. Erre számítottam.

Látványos volt, unalmas se volt, de bőven elég volt egyszer is.
Néha olyan érzésem volt, mintha moziba lettünk volna, körülöttünk többen is kommentálták az eseményeket, kibányászták a táskákból a szórólapot, telefonnal megvilágították, hogy el tudják olvasni, hogy ki az épp megjelent színész. Nem vagyok ahhoz sem hozzászokva, hogy ha valaki megjelenik a színpadon (jelen estben Szabó Győző), semmit nem csinál, de már tapsolnak a nézők…

Több egyetemi hallgató is játszott este, közöttük volt Domokos Zsolt, aki Hysterium-ot alakította. Ő volt az előadás „fénye”. Jól játszott, aranyos volt. Róla még biztos hallunk később.

Nyilván ezt az előadást az általam látott másik Sondheim darabbal (Into the woods) tudnám összehasonlítani, de mégsem tehetem, mert teljesen más mindkettő. Ez könnyedebb, lazább, pörgősebb, a másikban több dolgon lehetett elgondolkodni, a mesei elemek ellenére. A borzasztóan hosszú és kicsit unalmasabb második felvonás ellenére is talán azt mondanám, hogy a tavaly látott darab az jobb volt.