17-én Petőfi újratemetése volt. Délután. Azonban az Arénában 11 órától különböző zenei műsorokat lehetett megnézni. A rendezvény ingyenes volt. Mentem volna egész nap, de dolgozni is kellett. Így csak munka után, szó szerint futva érkeztem (na jó, meg BKV-val) a helyszínre. Kint úgy láttam, mintha lehetet volna vásárolni valamit, de ügyet sem vetettem rájuk, rohantam befelé. Barátnőmet elég hamar megtaláltam. Kis csúszás volt, mert a Kormorán koncert még tartott. Ezt egy cseppet sem bántam. Kiderült, hogy zászlót és Petőfit ábrázoló pólót osztogattak kint. Erről lemaradtam L
Bent az arénában? Minden egyes széken egy kis zászlót és egy füzetecskét találtunk. Szép gesztus.

Azonban nagyon kevesen voltunk. A földszint sem telt meg. Így mindenki oda ült, ahova akart. Mi is kicsit előrébb ültünk. Azonban oldalra nem lehetett felülni, mert a biztonsági őr nem engedte. De hogy miért??? Elmegyünk, szinte üres az intézmény és nem lehetett oda ülni, ahol még esetleg jobban is lehetne látni… Átpörgettem az agyamon, hogy földszinten hányszor ültem már. Talán csak egyszer kb. 10 éve az 1 csepp emberség Székelyföldért című koncerten, de akkor az első sorban… Szóval nem értem, hogy miért a földszinti jegy a legdrágább itt, úgy, hogy olyan jól nem is lehet látni… De ez nem is tartozik ide.

Átrendezték a színpadot és lassan kezdetét vette a Petőfi hazatértem, újra itthon oratórium, melyet Berkes Gábor írt erre az alkalomra. Felsorolták azokat a Petőfi verseket, melyeket megzenésítve hallhatunk majd. Nem mondom, hogy mindegyik ismerős volt, de a többsége igen. Megtudhattuk azt is, hogy 2 dalt a tiszteletre írtak.  Keresztes Ildikó, Mészáros Árpád Zsolt, Szabó P. Szilveszter, Miller Zoli, Zöld Csaba, Janicsák Veca előadásában hallhattuk és láthattuk az előadást. Vagy nevezzem inkább koncertnek?

Mimikát nem láttam, de amúgy minden Ok. volt, nem volt fej a látóteremben. Nem mertem felállni és oldalra menni, mert nem igazán volt szimpatikus a biztonsági őr, elöl pedig a fotósok álltak. Hallani viszont nagyon jól lehetett. Keresztes Ildikó kezdte az előadást. Rég hallottam őt is élőben, még 2004 novemberben. (Mennyi minden eszembe jutott azokból az időkből, nosztalgiáztam rendesen most.) Magát az oratóriumot Zöld Csaba kezdte.  Őt követte MÁZS, Milu, és SZPSZ. Ezt követően ők 4-en váltották egymást. Egyedül is és duettet is énekeltek. Az utolsó számnál Veca csatlakozott hozzájuk. Az egy órás koncert pillanatok alatt eltelt. Az előadás eleje inkább templomi hangulatot idézett, lassabb számokat hallhattunk. Gyönyörű – fogalmazódott meg bennem. Majd Zöld Csaba belekezdett a IXI. század költői című vers megzenésített változatába, mely jó rockosa sikeredett, igazi koncert hangulatot árasztott. Ekkor a Q..a jó, szó hangzott el magamban… Innentől kezdve a hangulat egyre jobb lett, olyan koncertes, de mégis megható és szomorú.

Milyen fantasztikus lehet egy arénában fellépni. Azaz milyen nagy öröm lehetett nekik, hogy felkérték őket és profi módon helyt is álltak.

A délután kellemes meglepetése MÁZS volt. Végre láthattam komolynak. :-) Milu tetszett a legkevésbé. Lehet azért, mert az első számnál valamiért halk volt, és ez maradt meg bennem. De nagyon jó volt ő is. Csabánál láttam azt (már amennyire ilyen hátulról lehet – nem értem szándékosan miért veszek ilyen távolra jegyeket az emberek :-( ), hogy a legjobban élvezi. Szinte végig járt a lába. SzPSz, olyan volt, mint szokott lenni. Hideg és mégis meggyőző.

Legjobban a már fent említett IXI. század költői című vers megzenésítés tetszett. Talán nem is véletlen, hogy szinte akkor volt a legnagyobb taps is. 

Igényes, csodálatos délutánban volt részünk. Mennyi időd dolgoztak vele, mennyi idő kellhet, hogy egy ilyen gyönyörű előadás összeálljon?

Csak azt nem értem, hogy hol voltak az emberek, a nézők. Tudom, péntek, nyár, de hol voltak?

Nagyon szomorú voltam emiatt, hogy ilyen kevesen voltunk…
Volt még annyi időm, hogy a beszédet is meghallgassam. A temetésre nem mentem, nem szeretem a temetőket. Remélem, hogy sokan voltak. A kellemes délután után visszamentem kicsit dolgozni.