23-án visszatértem a Margitszigeti Szabadtéri Színpadra, a Vive la France koncertre. Az időjárás kegyes volt hozzánk, a délutáni eső elvonult és nem jött vissza többé. A bejáratnál egy igényes, szép kiadványt kaptunk, amiben a fellépőkről olvashattunk – Élodie Frégé (Nouvelle Vague zenekar egyik énekesnője; 4 lemeze jelent meg), Gájer Bálint (swing hercege), Veres Mónika Nika (énekesnő), Budapest Symphony Orchesta, Nic Raine karmester) – valamint programismertetést is találtunk a füzetke hátoldalán. A teraszon ültünk. Ez most valóban jó hely volt. Ugyanis a színpad teljesen szemben volt velünk, a kivetítőt is jól lehetett látni. Akik tavaly és tavalyelőtt ellátogattak Hubai Gergely koncertjére (James Bond 60 és a Filmzene a világ körül), az sejthette, hogy ma sem fog csalódottan távozni.
Ma este egy közel 3 órás (1 szünet) Franciaországi utazásban volt részünk. Nem, most nem a kerékpáros körverseny gyönyörű tájait láthattuk, hanem francia vonatkozású filmrendezők, zeneszerzők, Franciaországhoz kapcsolódó filmek, musicalek betétdalait hallhattuk úgy, hogy az adott filmből egy rövid összefoglalót (video összeállítást) vetítettek számunkra. Az elején kicsit bajban voltam, hiszen nem tudtam, hogy a zenekart figyeljem, vagy inkább a filmkockákat. Egy idő után egész megszoktam ez a két helyre figyelést.
Az első részben Maurice Jarre-től (Oscar díjas zeneszerző) halhattunk néhány filmrészletet. (Grand Pix, Arábiai Lawrence, Doktor Zsivágó, Út Indiába). Kellemes volt hallani a dalokat, miközben újra átélhettük a filmek izgalmait, drámai hangulatát. Alexandre Desplat (Oscar díjas szerző) Benjamin Button különös élete és a Kódjátszma c. filmek betét dalait játszotta el nekünk a szimfonikus zenekar. A filmzenéket Oscar díjra is jelölték az előbbit 2008-ban, az utóbbit 2014-ben. A két blokk között Francia Lai Love Story című filmjéből hallhattunk egy gyönyörű betétet. A Cherbourgi esernyők című filmből is láthattunk/hallhattunk részletet. Ennek az volt az egyik különlegessége, hogy Bábel Klára hárfajátékát is megcsodálhattuk. Az első részben 2x is színpadra léptek a vendégek. Először a Doktor Zsivágóból hallhattunk egy részletet Veres Mónika előadásában. A Házibuli című film nagysikerű slágerét Gájer Bálint énekelt el nekünk. Szerintem nincs olyan korosztály, aki nem látta volna ez a filmet. nem gondolnám, hogy most ezt látva/hallva nem kezdtek el nosztalgiázni a nézők. Kicsit mindenki újra fiatal lett, ha csak néhány percre is. A gyönyörű hangú francia tehetség Élodie Frégé a ma esti koncerten a Soha ne mondd, hogy soha című filmből adott elő egy részletet. Aki eddig még nem ismerte volna az énekesnőt, az egy pillanat alatt a szívébe zárhatta. Csodálatos hangja és előadása meggyőzött mindenkit, a hideg futkosott a hátamon, a meleg ellenére is. Öröm volt látni és hallani őt. A három énekest hallhattuk még ebben a blokkban, amikor a Moulin Rouge musical 1-1 dalát énekelték el nekünk. Mikor ők voltak a színpadon, akkor jobban vonzották a tekintetem, mint a video részlet.
Egy rövidke szünet után a koncert második részébe csöppentünk. Kezdésnek Profi című nagysikerű film betétdalát hallhattuk és idézhettük fel a film egyes részleteit.
Részleteket hallhattunk a Vadászat és gyűjtögetés, Parfüm, Da Vinci-kód, L’ecso című filmekből. Ebben a részben sem maradt ki a musical. A Nyomorultak című műből hallhattuk Javertől a Csillagok című számot Bálint előadásában és Fantine Álmodtam én egy álmot, című dalát, melyet Mónika adott elő.
Az utolsó fél óra a 100 éve született Edith Piafról szólt. Először egy filmrészletet hallhattunk, majd Élodie Frégé 4 számot énekelt el Edith Piáftól. Gyönyörűen szólt. Megszűnt létezni a világ és valószínűleg többen is libabőrösek lettek a fiatal hölgy hangját hallgatva. Végezetül Mónika és Bálint is énekelt egy Edith számot. A közönség egy kisebb része szedelőzködött és indult. Azonban a meglepetés még hátra volt. A nagysikerű Rózsaszín párduc című film betétdalát hallhattuk a szimfonikus zenekartól, melyet taps kísért végig.

Gyönyörű. Igényes, emlékezetes nagybetűs KONCERT részesei lehettünk. Profi, egyszeri és megismételhetetlen volt. Nekem a Cherbourgi esernyők betétdala tetszett nagyon (valószínűleg a hárfa miatt, mert élőben még nem hallottam hárfaszólót) és természetesen a Nyomorultak, hiszen már sokan arra hangolódunk :-)

Mellettünk egy idősebb francia pár üldögélt, a férfitag végig kommentálta az egészet. Na, jó, nem, de minden szám előtt/után mondott valamit. Az elején nagyon idegesített minket, de a végén már jókat mosolyogtunk rajta. Ahogy észrevettük, egyre jobban tetszett neki. Többször elhangzott a szájából a bravó, a merci szavak. Dudorászott, nevetgélt.

Azonban megint volt 1-2 emberke, akik ki be járkáltak, szaladgáltak a gyerekek. Olyan Aréna hangulat volt néha. (azért annyira nem volt durva), de zavaró volt, és ilyenkor kizökkentünk a varázslatból.